Akik nem tudnak a múltra emlékezni, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt. (forrás)
Lassan eltelt másfél évtized amiben sikerült bepillantanom abba, hogyan működik, illetve nem működik az, amit ma többnyire demokráciának nevezünk. Mostanság 18 éves korában már bárki élhet választói jogával, én sem voltam kivétel. Mai szemmel azt mondom, ez amolyan elefánt a porcelán boltban időszak volt. Egyébként ma már elképesztőnek tartom, hogy pusztán egy adott életkor elérésével ilyen hatalmas lehetőség kerül (kerülhetne) az egyén kezébe. Viszont ebből is látszik, hogy mennyire nincs ma jelentősége valójában az egésznek.
2006-ban aztán jött a híres beszéd, majd ezzel együtt sok felismerés. Talán akkor fogalmaztam meg először, hogy ennek a rendszernek így nem sok értelme van, legfeljebb annyi, hogy egy szűk réteg kedvére gyarapodhat. A választási ígéretek nem köteleztek semmire, visszahívhatóságról, felelősségről meg ne is beszéljünk.
2006 után nem az volt a kérdés, hogy bukik-e a baloldal, hanem az, hogy mennyire leng át majd az a bizonyos inga.
2010-ben megkaptuk a választ, a Fidesz az akkori törvények szerint 2/3-ot szerzett, a Jobbik 12%-ot, a baloldal együtt körülbelül 20-at.
Innentől válik érdekessé igazából a történet. A Fidesz a magát demokratikusnak hazudó korábbi rendszer saját hibáját kihasználva, számos 2/3-os törvényt átírt, többek közt a választásról szólót is. Ez az új választási törvénycsomag egyértelműen a kétpárti berendezkedésnek kedvez. Illetve csak kedvezne, de mivel csak egy nagy párt van és több kicsi, ezért a nagy mindent visz. A lényeg, hogy a 199 országgyűlési képviselőből 106 egyéni körzetekből kerül be. Tehát, ha egy nagy párt (ami egyébként csak 44%-ban nagy) megnyeri az összes egyéni körzetet, ezzel máris többséget szerez a törvényhozásban. Ráadásul a töredék szavazatok miatt még a listás helyekről is kap jutalom helyeket.
Ezzel pedig el is érkeztünk 2014-be, amikor a Fidesz kb. 45%-os szavazói "többséget" maga mögött tudva, ismét megszerezte a kétharmadot. Érdemes még megjegyezni, hogy a választásra jogosultak 28%-a szavazott a Fideszre.
Abban nem kételkedem, hogy 2010 és 2014 között még nagyságrendekkel jobb döntések születtek a korábbi, iszonyatosan alacsony referenciához képest. Viszont amit azóta látok, az egyre kevésbé tűnik jó iránynak, és ahogy látom, egyre többen vannak ezzel így. Kezd az egész rendszer nagyon habonyi lenni.
Ennek egyik ékes példája szerintem a kvótanépszavazás utáni hatalom technika, a párbeszédre való képtelenség. Történt ugyanis, hogy időközben megszűnt a kétharmad, viszont a "győztes" népszavazás után a kormánypárt újra egy 2/3-os törvénnyel próbálkozott. Amit a jobbik szívesen megszavazott volna, ha a Fidesz megszünteti a szó szerinti hazaárulást, a kötvénybizniszt.
De a Fidesz nem tárgyal, nem dől be ilyen "árukapcsolásnak". Az üzlet az üzlet.
Említhetném még az Budapest2024 témakörét (lásd.: Olimpia), ami már most túlkölti a pénzügyi terveit, pedig még csak a pályázati szakaszban vagyunk. Amúgy ez az egész állítólag csak olyan 1000 milliárd forintba kerülne. Nem is értem, más "kisvárosok" miért nem pályáznak.
De említhetném a média befolyásolását is: Vajna, class-fm, klub rádió, népszabadság és lassan a hír tv is megy a levesbe. Félreértés ne essék, sosem olvastam népszabadságot. De ami velük történt, az egy jel a sok közül.
Korábban én még bíztam a jobbikban, de ma már látom, hogy ők ugyan azt az utat futják, futnák be, mint a korábbi Fidesz. Lényegében az történik velük, mint a Fidesszel, csak gyorsabban.
Most pedig egy számomra klasszikust idézve fejezem be:
"Én senkinek az oldalán nem állok, mert az én oldalamon sem áll senki, ha ugyan értitek, mit mondok..." (Szilszakáll, A Két Torony)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése