2018. június 4., hétfő

Tanulságok


"Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem." (Platón)

Az előzőek folytatásaként, megpróbálom összefoglalni azokat a tanulságokat, amikre Annával jutottunk. A válla továbbra is fáj, ma este még úgy tűnik, hogy elég sürgős lesz egy reumatológiát találnunk ezzel.

Az elmúlt éveim alatt kezdem megérteni, hogy ha valami nagyon felbosszant, akkor inkább ne indulatból reagáljak. Ez elmúlt két nap alatt sok minden tisztult le a 'köd' után, mert őszintén szólva, ha ezt a részt még pénteken írtam volna meg, akkor valószínűleg egy teljesen más hangvételű bejegyzés született volna. "Az idő mindent megszépít" - szól a mondás, bár ebben az esetben én azt mondanám, hogy segít többet látni. Tanulság van bőven.

Őszintén szólva az ilyen helyzetekben nekem mindig az merül fel kérdésként, hogy ki a felelős ezért, és hogyan lehet a dolgon változtatni?

Sajnos a rendelésen is azt tapasztaltam, hogy sokan úgy gondolták, hogy a többórás várakozás egyedül annak az egy szem orvosnak a felelőssége, aki az egész műszakot viszi, három rendelőben. Rajta csattan a stressz, ettől pedig ő is még fáradtabb és ingerültebb lesz. Ha szerencséje van, akkor az adott napon nem vágják nyakon.
Egy ilyen munkahelyi környezetben nem tudom meddig maradhat meg egy korábbi hivatástudat (ha volt) és mikor alakul ki a feladás és a túlélésre játszás. Nem lennék a helyükben, ez biztos. Ettől függetlenül, ahogy az orvosnak gondolom van felelőssége a súlyosabb eseteket előre venni, úgy van lehetősége a nem súlyos esetek között is rangsorolni, egyéb szempontok alapján.
Ez a mi esetünkben, a mi nézőpontunkból nem történt meg.

Másfelől, van itt egy másik társaság is, történetesen azok, akik vártak. Szinte biztosra veszem, hogy a várakozók között voltak olyanok, aki csak kontrollra mentek vagy hasonlóan kellemetlen állapotban voltak, mint Anna és lehetőségük lett volna átengedni a helyüket, amikor behívták őket. Ez sem történt meg. (A legjobban az bosszantott fel, amikor egy 14-15 év körüli suhanc a székén ülve nem húzta be a lábát, amikor Anna tolta volna át mellette a babakocsit. Rá kellett szólni, hogy elférjen (nem mobilozott). Szóval van itt baj máshol is. Ilyenkor jön elő az, hogy amikor minden szép és jó, akkor 'könnyű' kedvesnek és megértőnek lenni, de amikor előjönnek a gondok, akkor derül ki, hogy mi a helyzet 'valójában'. A következő generáció gondjaira most itt nem merek kitérni. Ettől függetlenül, az elmúlt napokban sok nagylelkű emberrel találkoztam, akik javítottak az összképen.

Beteg - Orvos szint letudva, lépjünk egy szinttel 'feljebb': Intézmény.
Ahogy az elmúlt években és napokban is kiderült, az érdi szakrendelő nem tartozik a 'javasolt' helyek közé. Ennek több oka is van, de az egyértelműen látszik, hogy az épület felújítását leszámítva hosszú évek óta nincs változás a várakozási időket és a 'várólistákat' tekintve. A KÜLSŐ szépül, de a BELSŐ marad, sőt... (Jó analógiája az egész rendszernek. Akárcsak a stadionokkal: hiába építik tucatszám őket, ettől még a magyar foci nem lesz jobb.) A röntgenre várakozva hallottam, hogy szemészetre éppen augusztus 22 volt a következő szabad időpont. Alig 3 hónap...
Az intézmény vezetése pedig... Azt gondolnánk, hogy nincs elég pénz orvosokra. Talán igaz is lehet, csak némi szervezéssel lehet, hogy hatékonyabbá lehetne tenni az egész folyamatot. Mondjuk a 'kartonozóban' szólhattak volna, hogy menjünk át Százhalombattára vagy Biatorbágyra, ha ott nem volt 6 órás a 'sor'. Vagy nem tesznek be olyan orvost egyedül 1 műszakba, akiről tudják, hogy lassan dolgozik (mondjuk ehhez tudniuk kellene az ilyeneket).
A majdnem másfél órás röntgen a másik, először nem is értettem: nemrég a János kórházban volt egy kis ügyeleti látogatásom, beutalástól a röntgenes lelet elkészüléséig kb. 10 perc alatt végeztem. Érden ez majdnem tízszer annyi időbe telt, nem ügyeleti időben. Az ok (egy része) a távdiagnosztika: a képet Érden csinálják, de a véleményező orvos az országban bárhol lehet. Hatékonyság... Persze ami a költségek szempontjából 'hatékony', az a beteg szempontjából valami egészen más.

Itt pedig el is jutunk oda, hogy ez a történet nem helyi eset, azaz megint 'szintet' léptünk a felelősség terén. Hiába keresem, egészségügyért felelős minisztérium már nincs.
Van helyette egy olyan INTÉZMÉNY, amit úgy hívnak, hogy
Emberi Erőforrások Minisztériuma,
amit egy lelkész vezetett, aki a megbízatása lejártának végén arra volt a legbüszkébb, "hogy húszévnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett."  Jogos...

Mit várhatnánk egy olyan intézménytől, aminek már a nevében is benne van, hogy az emberre erőforrásként tekint?
És mit várhatnánk egy 'lelkésztől', aki beül egy ilyen intézmény vezetőjének?
(Most arra sem merek kitérni, hogy jelenleg nem a képességek, hanem a lojalitás az elsődleges szempont a megbízások tekintetében.)

Talán Gaál Péter írta le már korábban, hogy ez az egész rendszer egyedül arról szól, hogy a vezetők úgy működtessék az erőforrások intézményeit, hogy azok még éppen ne dőljenek össze. Ha az sikerül, akkor a többi már csak ráadás.
(Ha pedig valamit engednek összedőlni, az általában csak a 'jóárasítás' miatt van, hogy olcsóbb legyen kiszervezni és\vagy lehessen mutogatni, hogy az 'állam rossz gazda'.)


Felelősök rész vége, megoldások.


Egyénileg most az a megoldás, hogy kénytelenek leszünk magánrendelést választani, már megint. Ez a fogászati kezelések és néhány egyéb esetben már alap, most kerül egy új dolog a listára. 'Megtehetjük'. Egyéni szinten a probléma 'megoldva', a többiek meg "így jártak". Felelős gondolkodás lenne nem?
Sóskút, ahol lakunk ebből a szempontból egy érdekes megoldást választott: a helyi képviselőtestület idén megszavazta, hogy fizeti a lakosok biatorbágyi, állami egészségügyön kívüli ellátását (jelenleg december 31-ig, aztán majd kiderül, mennyibe került a leves). Állítólag Százhalombattára is lehet menni, szintén önkormányzati-alapítványi rendelőbe, de itt már voltak egymásnak ellentmondó állítások azzal kapcsolatban, hogy kiket látnak el. Meglátjuk.
Úgy tűnik tehát, hogy az állami 'ellátás' szépen az egyéb intézmények felé terelődik. Gondolom ez a Budapest környéki 'gazdagabb' települések számára egy lehetőség, de a fő rendszer nem lesz tőle jobb.

Sokaknak marad, ami van.

Egyébként Anna elég jól meglátta az okot. Amíg a rendelőben várakozott, megfigyelte, hogy a több órás együtt töltött idő alatt, az emberek (egy része) amolyan panasz-közösségbe tömörült, de ennél tovább, illetve az orvos hibáztatásán túl nem jutottak.
(Anna majdnem felvetette, hogy szervezzenek saját maguk között bejutási sorrendet, de ez végül a fáradtságnak köszönhetően elmaradt. Pedig érdekes kísérlet lett volna.)

A fentebbi történet is azt mutatja, hogy /rövid távon/ azért nem lesz változás mert a tömeg a panaszkodáson /tüntetésen/ kívül mást nem tud. Azért nem, mert TÖMEG.
Változást más hozhat. Mondjuk egy másik 'befektető'. Pont úgy, ahogy a 'rendszerváltásnál' is voltak ilyen nagylelkű támogatók. Ne kérdezze meg senki, hogy a jelenlegi kurzus kitől kapta akkor a hátszelet. Ha viszont csak befektető váltás lesz, akkor megint nem lesz érdemi változás, mert aki befektet, az utána vár is valamit...

Változást hozhat még más is.

Pénteken, hazafelé a kocsiban mondtam Annának, hogy tudtam, hogy az lesz, ami lett (egyedül abban reménykedtem, hogy Bálintra tényleg tekintettel lesznek. Meg mondjuk valami gyógyszert\fájdalom csillapítót tényleg adhattak volna. Ez így a legalja.) Nem változtatott volna semmit, ha előre elmondom, bár ő utólag azt mondta, hogy felkészülhetett volna rá. Lehet.

Vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalnunk, át kell mennünk rajta. Társadalmilag is.

Van amit pedig talán jobb nem elmondani.

Így utólag, visszaolvasva különös aktualitása van annak, amit még tavaly novemberben írtam le a blog ideiglenes zárásaként, a "keresztény demokráciáról'. Csak egy rövid visszautalás:

"A jelenlegi keresztény díszcsomagolású kormány szépen csinálja tovább azt, amit eddig. Ellenzéki támogatással megnyerik a 2018-as választást, talán csak a kétharmad a kérdés. Aztán majd játszanak megint demokráciásat négy évig." (link)

Talán írok még ilyeneket, hátha azok is 'bejönnek'. :)

Át kell menni rajta...












2018. június 2., szombat

Bevezető

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott." (Római levél 8,28)
Tanulságos volt június első napja, elég hangsúlyosan előjött, hogy más a tudás és más a tapasztalás. Történt ugyanis, hogy előző délután Annának iszonyatosan elkezdett fájni a bal válla, nap végére már mozgatni sem tudta. Egy még szoptató anyuka esetén ez különösen szerencsétlen dolog tud lenni, hiába próbál 'segíteni' a két nagyobb gyerek is. Estére a fájdalom annyira felerősödött, hogy végül csak egy hajnali kettőkor beszedett, gyermekágyas osztályról megmaradt fájdalomcsillapító segített neki aludni. Meg nekem is...

Hurrá, reggel fél hét körül ki az ágyból, betöltjük a rendszert, 'reggeli', öltöztetés, egyebek. Elküldök még pár e-mailt - bocsánat, ma sem megyek be dolgozni. De az is lehet, hogy egyáltalán nem dolgozok...
A két nagyobb gyerek már örül, hogy apa nap lesz megint, hétköznap másodszor. Anna kevésbé vidám.

8:40 körül már mindenki az autóban, irány a szakrendelés, Érd - Dr. Romics László Egészségügyi Intézmény. (Előtte este megnéztem, hogy hova kellene és hogy hova LEHET menni.)

9 óra előtt megérkezünk, Anna megy gyógyulni, mi megyünk leadni a Tescoba a zsetonokat, hogy a sóskúti ovi kapjon egy kis pénzügyi támogatást. Meg veszünk egy kis csokit, ha már ott vagyunk. Mindezt Bálinttal, aki nemrég evett, a használati utasítás szerint 11-ig nem merül le. Vásárlás után Nelliék bedobnak még pár zsetont, Matyi majdnem 'rossz' helyre dobja, neki még az élmény a lényeg. Következik az üzletsor 'beülős' játékainak kipróbálása, kisvonat, helikopter, kisautók.
Megunni nem lehet, de a játszótér említése már nagyobb kísértés. Autóba be, 10 perc alatt már ott is vagyunk a parkolóban. 2 gyerek ki, babakocsi ki, harmadik gyerek ki, irány játszani (hinta, csúszda mászókák). 10 óra körül iskolások jönnek, jó sokan, 'befoglalják' a játszót. Anna mondta, hogy nem messze van egy kisebb, árnyékosabb játszótér is, a kicsiknek az jobb, átmegyünk oda. 5 perc séta alatt, míg odaérünk Bálint el is alszik, Matyiéknak tetszik a másik 'játszó'. Bálint fél tizenegy után ébred, közeledik a 'határidő', de engedem még a többieket játszani, mert kézben még jól elvan a tesó.
Tíz ötven körül 'csomagolunk', vissza a kocsihoz, cuccok be, nagyok be, Bálint be, babakocsi be, indulás, Anya már úgyis biztos végez lassan.
Az 'egészségügyi intézmény' másik oldalán próbálok parkolni, biztos ami biztos alapon: ha délutánig nyúlna a dolog, legalább árnyékban lesz a kocsi, és nem a megsülés lesz a legnagyobb problémánk. Kiszállási folyamat indul, 11 óra van, Bálint már sír - legalább nem szeszélyes. Annát egy viszonylag nagy tömeg szélén meg is találjuk.
Azt mondja, hogy talán még öten vannak előtte, ráér megetetni Bálintot. Bálint boldog, nem zavarja, hogy a folyosón eszik, a gyerekek közben élménybeszámolót tartanak anyának. Közben kiderül, hogy Anna szólt, hogy 'babával van', sietne, de ennyi.
Nézelődünk kicsit, megállapítjuk, hogy ez nem túl gyerekbarát (azt is mondhatnám, hogy nem túl CSALÁDBARÁT) hely, újabb játszótéri vizitet javasolok, a szökőkút megtekintésével.
Gyalog vágunk neki, az autó jó helyen van, nincs messze a korábbi játszótér. Bálint odafele megint bealszik: a járdának nevezett betonrögök rázása, a jóllakottság és a meleg csodákra képesek.
Innentől kezd szétcsúszni az idő. A játszón Nelli leszállás közben leesik a hintáról, kapásból a hátát fogja, üvölt, ijedtség faktor felugrik bennem, 1 másodperc alatt ott vagyok. Gumiszőnyeg van, nem lehet baj, kérdezem mi fáj. "A hátam." Gyerek lába mozog- oké. Megegyezünk, hogy megnézem: a derekától a háta közéig hosszú karcolás nyomok. Nem értem. Gumiszőnyeg van. Megnézem, hogy mire esett: gumiszőnyeg, kőzúzalékkal dúsítva. Így biztos nem került annyiba, de az EU szabványba még belefért. Ügyes...
Ijedtség lemegy, sírás lemegy, játszás megy tovább, Bálint ébred, kézben 'elvan'.
Közben nézem a radarképet, mert nagy felhők vannak, lehet vihar lesz. Háromnegyed egyig kapnak időt, aztán indulunk vissza, mert se autónk, se esernyőnk.

Visszaérve még pont elkapjuk az első orvos-beteg 'találkozót', ami a folyosón (váró) zajlik: Anna valamivel délután egy óra után ÍGÉRETET kap, hogy majd kap röntgenre egy beutalót.

4 óra várakozás után ez már valami! Annán látszik, hogy elfáradt. A nagyokon is, de nekik esélytelen ilyen környezetben, hogy elaludjanak. Amúgy is, 'mindjárt' jön a röntgen.
Bálint amúgy sírással jelzi, hogy enne. Semmi gond, a beutalót akár én is át tudom venni...
Várunk, várunk, várunk. Közben valami munkások hoznak egy nénit, akinek a fejéből folyik a vér, a gyerekek láthatóan nem értik, 'bújnak'. Nelli felfedezi a Büfét, jön az első megrendelés, majd a második.
Fáradunk. Ki már nem mehetünk, mert ha jön az eső, elázunk. 'Belül' meg nincs semmi.
Fáradunk. Mostanra már világos, hogy a három (?) rendelőben összesen egy orvos van, aki próbálja túlélni a napot.
Fáradunk. Egyszer csak újra megjelenik az ajtóban a doktor, vérző fejjel, hogy most épp ő sérült le. Csodás. Látszik, hogy ő is fáradt. Ráadásul ő 'nyerte' meg az egész napot.
Fáradunk. Közben nézelődök. Vannak még mások is babával, gyerekekkel. Náluk a telefon a 'bébiszitter'.
Bálint alszik még egyet. (Végre én is leülhetek.)

Annát 15:06 perckor végre 'fogadják'. Hurrá
Pár perc múlva újra találkozunk, sír. Fáj a válla, fáradt és a DOKTORNŐ sem volt túl kedves. (És akkor most finoman fogalmaztam.)

Vigasztalom, semmi gond, irány a röntgen. Állítólag ott is sokat kell majd várni...
Felmegyünk, alig bóklászik ott pár ember, üvegablak mögött senki. A 'kartonozóban' három néni ül, megkérdezem, azt, akinek éppen nincs dolga, hogy mit csináljunk a beutalónkkal. "Az 1-es vagy a 2-es ablaknál kell leadni." Ő a 'hármas' ablak... Anna odafárad az 1-es ablakhoz, közlik vele, hogy meg kell várni, amíg az üvegkalitkában lesz valaki, és ott kell leadni a papírt. Oké.
Várunk. Van néhány ismerős arc 'lentről'.
Várunk. Három embert behívnak, Anna lett volna a negyedik.
Várunk. Három ember végez, várunk.
Négy óra körül, HÉT ÓRÁVAL AZ ÉRKEZÉS UTÁN, behívják Annát a röntgenre. (Nem kell a beutalót leadni, de itt már annyira fáradtak vagyunk, hogy ez már nem biztos.) A gyerekek valamit csinálnak. Sétálgatunk. Bálint a kezemben, Anna a röntgenben: Matyinak pisilnie kell. "Hát most öreg tartsad!" "Nem tartom..." Na jó, ügyes volt, csak egy kicsi ment ki. Anna végez, rohanok Matyival pisilni.

Aztán kiderül, hogy meg kell várni a leletet. "Sokat kell várni..." De azért már legalább kiderült, hogy mi a gond, mert a röntgenes elmondta. Nem túl komoly, de nem is túl biztató. Anna már annyira fáradt, hogy legszívesebben már hazamenne - én is.
Ha megvan a lelet, amit majd az üvegkalitkából adnak KI, akkor akár haza is mehetnénk, mert tudjuk mi van. Csak fájdalomcsillapítót kellene most felíratni első körben. Telefonálás az orvos barátoknak, de senki nincs épp a közelben. De a mellettünk ülő néni, aki LÁTJA az egészet, tud ADNI, pont abból, ami nekünk kellene. Ő ezzel 'él'. Másnap pedig már meg tudjuk oldani.

De a lelet sehol.
Fél ötkor, hívják Annát, hogy vegye át a leletet az üvegkaltikánál, amivel 'le' kell menni.
Utolsó próba. Még két órát nem fogunk kivárni, de ha Anna "elsőre" be tud menni (az orvoshoz a röntgennel), akkor bemegy.
Mi előre megyünk az autóhoz a gyerekekkel, úgyis utolér.

A 'járdán' egy idő után megfordulunk, még nem szállunk be.
A távolban megjelenik Anna. Keze már felkötve. Mindenki örül. Mindjárt öt óra.
Kérdezem, hogy milyen receptet kapott. "Semmit". A doktor nem tudja, hogy egy szoptatós anyuka mit szedhet. Használjunk meleg lóbalzsamot... Eredmény: röntgennel megerősített diagnózis, beutaló a reumatológiára (gyanítom pár hónap és be is jutunk), egy felkötött bal kar, és maradó fájdalom.
+1 szem fájdalomcsillapító, ami este segít majd aludni, de ez nem az INTÉZMÉNYEN múlott.
+Öt fáradt ember, ebből három öt év alatti...
Az autóban már az esti menetrendet tervezzük. Csak el ne aludjanak az otthonig. Jó döntés volt az árnyékra bízni a kocsit...


Így is hosszú lett, a tanulságokat, következményeket holnap írom le. Néhány kép a végre:


Bálint első 'rendelős' étkezése
Itt még nem is tűnt vészesnek a 'sor'. A büfének biztosan jól mehet, a büfés 'bácsi' egyébként kedves volt.
Megfelelő szögből fényképezve, tulajdonképpen nem is kell várni...
A hármas 'ablakban' épp nem ül senki. Érthető, a többit is egy orvos viszi.

Adjatok pénzt, mert a mocskos EU-s pénzből kapott gépek elromlanak. ("Váró" falán)
Viszont az épület épül-szépül. Ebből lesz a rövidtávú GDP.
Tettünk bele mindkettőből...
'Siker'. Alig nyolc óra kellett csak hozzá.


Folytatás következik...


2017. november 1., szerda

Keresztény demokrácia? (A reformáció félmunkája.)


"Az az ember, aki csak az újbeszél ismeretében nőtt fel, nem fogja tudni, hogy az egyenlő szónak valamikor olyan mellékjelentése is volt, hogy „politikailag egyenlő”, vagy hogy a szabad szó valamikor „szellemileg szabad”-ot is jelentett, mint ahogy például az olyan ember, aki sohasem hallott a sakkról, nem tud a királynőnek vagy a bástyának ezzel kapcsolatos másodlagos jelentéséről. Sok bűnt és hibát képtelenség lesz elkövetni, egyszerűen mert névtelenek, tehát elképzelhetetlenek lesznek.
A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő."
(Orwell: 1984)
Mostanában azt látom, hogy talán a furfangos magyar nyelvnek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik, úgyhogy bemelegítő gyakorlat, nevezéktan következik:
FIDESZ-MPSZ
Fiatal Demokraták Szövetsége - Magyar Polgári Szövetség
Ez egy párt, amit örök fiatalok alkotnak, hiszen 5 évvel a párt alapítása után eltörölték a "korábbi", 35 éves korhatárt. Az is érdekes, hogy ez már egy szövetség szövetsége. A demokrata jelezőt nem részletezem.

Alkotmánybíróság
Nagyon érdekes, hogy alkotmányunk nincs (hiszen Alaptörvényünk van), de az Alkotmánybíróság megmaradt. Valószínűleg ez is csak amolyan "formai" dolog, adnak a látszatra.

Innentől a haladó szint következik...
Nincs egy éve, hogy elkezdtem blogot írni, közéletről, hitről, demokráciáról, de ezzel az írással most egy időre pihentetni fogom a nagyközönségnek írt blogot, a bejegyzés végén azt is le fogom írni, hogy miért. Tanulságos volt az elmúlt év, sok érdekes és jó szándékú embert ismertem meg, talán tanultam is néhány dolgot, és sok mindent máshogy látok, mint egy évvel korábban. De haladjunk csak szép sorjában...

Ha már úgyis ma volt a reformáció 500. évfordulója,  kezdjük talán innen. Fél évezreddel ezelőtt Luthernek elég volt kiszögeznie a tételeit a vártemplom kapujára, ezzel pedig magára haragítani az akkori legnagyobb egyházi hatalmat, a pápát. Ma már sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, mert az 500 év alatt sikerült (majdnem teljesen) elértékteleníteni azt a pozíciót, ráadásul templomkapukat sem nagyon olvasgatnak már a népek. Marad ez a forma, előre szólok, hogy sok modern kori kis-pápának nem fog tetszeni ez a bejegyzés. De nem baj, úgysem írok tovább... :)

Jöjjön akkor a mély víz, kezdjünk rögtön az 1000 éves hazugság mítoszával:
Magyarország keresztény ország.
Itt szeretném kicsit tisztába tenni, mit is jelent a keresztény, helyesen keresztyén. Megint csak a "furfangos" magyar nyelv, sokan talán azt hiszik, hogy kereszthez van köze, pedig nem.
A szó töve a Krisztus szóra vezethető vissza, melynek eredeti jelentése ’felkent’, (azaz olajjal felszentelt). Akit érdekel, hogyan lett ebből a keresztény szavunk, az olvassa el ezt az összefoglalót. A lényeg röviden, hogy mivel a nép nem tudta miről van szó, "a keresztyén szóba a kereszt alakot érezték bele: a kereszt a kereszt(y)én(y)ség fő jelképe, és a szót ehhez tudták kötni. Valójában tehát népetimológiás változásról van szó, azaz a nyelvhasználók „értelmet adtak” egy „értelmetlen” szónak." (Itt szeretnék visszautalni az Orwell idézetre.)
Sajnálatos módon az államalapítás környékén még ötszáz év volt vissza a reformációig, úgyhogy az embereknek akkoriban be kellett érniük azzal, hogy ők ott keresztények lettek, mert az új király azt mondta. Egy baj van ezzel: aki kicsit is ismeri, hogy Krisztus mit tanít, azt tudja, hogy nem így működik a dolog. (Amúgy, az 1000 éves hazugság is csak magyar viszonylatban ennyi idős.)
Sajnos a mai kor embere sem lett feltétlenül sokkal okosabb, elég csak a "keresztelő" szóra gondolni. Elképzelem, ahogy János a Jordánban "kereszteli" Jézust. De ne szaladjunk ennyire előre-hátra.

Ezek után, mai fejjel talán nem nehéz megérteni, hogy nincs olyan, hogy keresztény ország, hacsak nem abban a tekintetben, hogy bizonyos -számunkra kényelmes- motívumokat elfogadunk.

Ezen a helyzeten csavart egyet a reformáció. Luther ezt írta mikor belépett az ágostonos szerzetesrendbe: „Dr. Usingen, egy ágostonos barát, aki nekem tanárom volt az erfurti kolostorban, amikor látta, hogy a Bibliát mennyire szeretem, és milyen szívesen olvasom Isten szent igéjét, egyszer így szólt hozzám: Ejnye, ejnye Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!"
Kételkedett abban, hogy taníthatja, hirdetheti az igét olyan ember, aki az ihletett lelkű olvasás mellett a görög és héber nyelv ismeretét nélkülözi. (forrás)
Ezeknek a gondolatoknak és a könyvnyomtatásnak köszönhetően a korábbi "egyeduralkodó" egyháznak versenytársai jelentek meg, elindult a felvilágosodás, szekularizáció.

Elvileg szétvált az állam és az egyház, szerintem viszont az állam, azon belül is a pártok teljesen átvették az egyházak szerepét. Mármint azt a szerepet, amit korábban az egyház töltött be a "keresztény" nép számára. A pártok vezetőire ma már sokan vallásos áhítattal tekintenek, a megoldásaikban, kinyilatkoztatásaikban csak hinni kell (érteni nem).
A hit alapja, ami a modern vallások "egyházait" összeköti, pedig nem más, mint a demokrácia mítosza.

Egy évvel ezelőtt én arra kezdtem el választ keresni, hogy egy keresztyén embernek vajon hogyan kell viszonyulnia ehhez a helyzethez?
Nemrég egy vitaest alkalmával megkérdeztem egy manapság népszerű keresztyén közszereplőt, hogy szerinte be kell-e állnunk a kisebbik rossz logikába. Igennel válaszolt.

Én viszont ma már azt mondom, hogy nem kell, és nem is lenne szabad.
"De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,25-28)

A mai politika a hatalomról és a pénzről szól, valószínű erről szólt már ötszáz és ezer évvel ezelőtt is. És sajnálom, hogy Krisztus mai követői beállnak abba a sorba, tömegbe, ami legitimálja ezeket a hatalmakat. ("Nem királyunk van, hanem császárunk!" (János ev. 19,15),  "Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk."(1Sámuel 8))
Az külön érdekesség ha bizonyos felekezetek nyíltan erre vagy arra az oldalra állnak. Ha Krisztus egy, akkor vajon melyiknek lehet igaza? :)

Így utólag tehát azt kell mondjam, a reformáció félmegoldás volt. Az eredeti forráshoz csak részben vitt vissza, a ma egyházai pedig félnek ellentmondani az állami hatalomnak, hiszen attól függ a létezésük. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy a technikai fejlődés tud-e majd segíteni egy újabb lépéshez visszafelé. (Érdekes, hogy a két irány ellentétesnek tűnik.)
Továbbá, tartok tőle, hogy a mai ember valóban csak az újbeszélt ismeri és fogalmaink sincsenek olyan dolgokról, amik régen(?) alapnak számítottak. Ezen pedig még a Biblia sem segít, hiába van csak az angolban 58 féle fordítás.

Az elmúlt év tanulságaként tehát azt kell mondanom, hogy nem fogom támogatni egyik hatalomra törekvő alakulatot sem. Még akkor sem, ha kereszténynek mondják magukat. Akkor meg főleg nem, ha szégyent hoznak Krisztusra. Ettől függetlenül, elmegyek majd szavazni, viszem a gyerekeket is, hogy rajzolhassanak majd valami szépet. A demokráciát pedig nem tartom jónak, mert nincs jogom mások élete felett hatalmat gyakorolni.

Másrészt viszont egy új dologba kezdek, mert nagyjából látom, mi lesz ennek a jelenlegi iránynak a nem túl fényes vége. A rendszer ellen pedig nem csak szavazással lehet tenni. Sőt...
A blog írását pedig azért függesztem fel, mert egy ideig most úgysem lesz miről írni. A jelenlegi keresztény díszcsomagolású kormány szépen csinálja tovább azt, amit eddig. Ellenzéki támogatással megnyerik a 2018-as választást, talán csak a kétharmad a kérdés. Aztán majd játszanak megint demokráciásat négy évig. Az újságok megírnak majd megint rengeteg korrupciót, az emberek egy része felháborodik, a másik része bólogat és működik a gépezet. "A tudatlanság: erő."

De talán lesznek mások is, akik felülnézetből fogják látni ezeket a dolgokat.

Múltkor Ákossal kezdtem, most vele fejezem be: Altató
Köszönöm mindenkinek a megtisztelő figyelmet!







2017. október 19., csütörtök

Miért ne gondolnék Rád?

"Folyton folyik a kampány, Zúdul mindenfelől, Jelszó jelszó hátán.
A szavakat hazugok rágják, És várják, hogy majd összedőlnek Az ezredéves bástyák." (Ákos - Gondolnék rád)

Az előző, cukiságra építő bejegyzés valóban működött, legalább négyszer annyian olvasták el, mint a korábbi listavezetőt. Előre szólok, hogy ez most egy kicsit más lesz.

Tudom, hogy Ákost sokan nem szeretik, de ha kérhetem, ezt az egy dalt, aki teheti, hallgassa meg mielőtt továbbolvasna:

https://www.youtube.com/watch?v=2TJJzSwB-YE

Lassan én érzem magam hülyének, hogy itthon maradok. Sok régi-új ismerősöm már külföldön él, a családban is van, aki kénytelen volt ezt választani. Legutóbb az édesanyám jelentette be, hogy minden nyelvtudás nélkül nekivágna, ismerősök segítenének elindulni neki. Ha meg mellétesszük, hogy futószalag mellett majdnem annyit keresne, mint én itthon... Pedig itthoni viszonylatban még nem is panaszkodhatok. Meg azt is tudom, hogy a pénz nem minden. Valóban, van itt más is...

Például, amikor látom az itthoni szekértábor-"logikát". Ha a mi táborunk hazudik, igazságtalan, az nem baj. Ha a mi táborunk "lop", az nem baj. (Azért csak "lop" és nem lop, mert törvényesen teszik, hiszen ők írják hozzá a törvényeket. Így már nem is lopás igaz? Hiszen ez legális. Hogyan is volt az a letelepedési üzlet?) Ha a mi táborunk beszél értelmetlen dolgokat, az sem baj. És itt most mindenki nyugodtan gondoljon a saját "táborára", ne a másikéra!

Rohad a egészségügy, ez is csak addig nem tűnik fel, amíg nem találkozunk vele. Erre is saját mondásunk van már: csak egészség legyen. Az sem baj, hogy gyakorlatilag a nyugatnak képezzük az orvosokat. Kit érdekel mennyit keres és mennyit dolgozik egyhuzamban egy orvos, aki emberek életéért felel? Az a fontos, hogy a minőségi magyar focistáink évi 125 millió helyett 250 milliós fizetésig használhassák az ekhót.
Apropó foci, stadionok: 1000 éve még az volt a mondás, hogy 10 falu építsen 1 templomot. Ma lassan ott tartunk, hogy 10 falu építsen 1 stadiont (FAM-tól származik a gondolatmenet). Persze csak ha valamelyik faluban lakik egy illetékes elvtárs. Vagy a barátja.

Oktatás. Ettől előre félek, azok alapján, amit az iskolás gyermekekkel rendelkező barátainktól és tanároktól hallok. Hazaér a gyerek hullafáradtan, de még van házija is. Hétvégére is. Ez csak a jéghegy csúcsa. Lehetne mesélni arról, hogy milyen gyerekek és milyen tanárok kerülnek be a rendszerbe. És a végén kikerül egy EMBERI ERŐFORRÁS.

Említhetném a "megmentett" devizahiteleseket is. Említhetném a csökkenő államadósságot is, de ez már az újbeszél területe.

Ja, és a külföldön élők meg ne szavazhassanak, mert nem itt fizetnek adót! Gyönyörű. Üldözzük el őket, aztán még a jogot is vegyük el tőlük, nehogy onnan beleszóljanak a mi kis boldog világunkba. (Mellesleg ezt pont azok az itthoniak mondják, akik a jelenlegi kurzussal nincsenek megelégedve.)
Sokan meg örülnek, hogy legalább a gyerekeik külföldön boldogulnak, elvégre globalizáció van nem? Ja, hogy az unokákat többnyire csak számítógépen láthatják, ez a 21. század kérem szépen.

Nem baj, amíg engem nem érint, miért foglalkozzak ezekkel? (Olyan apróságról már nem is beszéltem, hogy lassan nem lehet tűzifát kapni, mert már az is külföldön van, aki kivágja. Ha nem hiszed, megadom a fatelep számát.)

De van ennél egy nagyobb probléma is. Az, amikor keresztyének (is) beállnak a kisebbik rossz logikába. Ha két tolvaj közül választhatunk, akkor ugye válasszuk a kisebb tolvajt, netán azt, aki kereszténynek mondja magát?
Van ma egy olyan intézmény Magyarországon, amit úgy hívnak, hogy Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ezt az intézményt az emberi erőforrások minisztere vezeti, aki történetesen egy lelkész. Értitek kedves erőforrástestvéreim, felebarátaim? (Hogy is volt a Mátrixban az a Duracell-hasonlat???) Ha ez a bástya is elbukik, akkor mi marad? Mi jön helyette? "Ha a só megízetlenül..." Még jó, hogy nem értjük, mitől lehetne ízetlen a só. Szavazzunk a kisebbik rosszra, mert nincs jobb.

Imádkozz és dolgozz - "Ora Et Labora" - ahogy a régiek mondták vala. Ma úgy hívják, munkaalapú társadalom.

A jó erőforrás nem gondolkozik ugyanis. Talán azért, mert nincs is rá ideje, vagy mert nincs rá igénye. Talán mert ezt tanulta otthon, meg az iskolában, és ezt is adja majd tovább. A jó erőforrás fogyaszt és GDP-t termel.

Bálint, Gergő, Szilveszter, Peti, Miki, Gábor, Szabolcs, Dani, lehet, hogy nektek van igazatok?

Lehet, de maradunk. De nem leszünk erőforrások.

Az is valószínű, hogy a következő blogbejegyzésem lesz az utolsó. A reformáció 500. évfordulójára időzítem, talán lesz időm megírni egy nappal korábban, a születésnapomon.

Addig is kedves erőforrások, hallgassátok meg ezt:
https://youtu.be/5OsBcrAaQtg?t=41m23s (47:50-ig)

(Aki meghallgatta a dalt, érti)

2017. augusztus 10., csütörtök

A jövőre gondolva

"Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt." (Lukács 17,33)

Úgy látom, hogy mostanság érdemesebb inkább cuki dolgokról blogot írni, mintsem elgondolkodtató helyzetekről, ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl én is így teszek, mindenki nagy örömére. Sajnos ez valójában nem igaz, viszont megpróbálok egy alávaló marketinges eszközzel némi többlet gondolkodást előidézni.

Ő tehát itt Nelli:

Itt éppen négy éves és körülbelül 2.7 millió forint köztartozása van. Amikor megszületett még csak 2.3 millió forinttal tartozott (forrás: akk.hu). Valamit biztos rosszul csinál, ha négy év alatt 17%-kal nőtt az adóssága.

Ő itt Matyi:

Ő még csak két éves, de már őfensége is 2.7 millió forinttal tartozik valakinek. Születésekor 2.5 milliós tartozással kezdett...

Ő itt... Még nem mondom meg a nevét, mert titok:


Körülbelül egy hónap múlva már ő is 2.7 milliós tartozással indul majd neki a világ felfedezésnek.

Egyébként te is kedves olvasó, ha magyar állampolgár vagy pont annyival tartozol, mint ők itt feljebb.

Tehát a mi kis családunk, így öt fővel számolva, körülbelül 13.5 milliós (köz)tartozással rendelkezik. Még jó, hogy nem kéri rajtunk ezt senki számon igaz? Hiszen ez közpénz... Semmi közünk hozzá nem?

Teszek még be néhány képet, mert az ember állítólag vizuális típus.

Ő itt Lőrinc:

Nem, ő nem családtag. Ő csak Orbán Viktor barátja. A 2016-os évben 100 milliárd forinttal nőtt a vagyona, így állítólag ő ma az 5. leggazdagabb magyar. 100 milliárd annyi tesz, hogy 274 millió forintot szerzett naponta, 11.4 milliót óránként. Ha ez még mindig sok, mert nem ismered a millió jelentését, akkor ez percenként 190 ezer forint. Egyébként gázszerelőként kezdte, jó látni, hogy ebben az országban mire viheti az ember egy jó szakmával.

Ő itt György:

Ő is elég gazdag, ráadásul most épp ő soros, akit reklámozni kell, korábban Brüsszel volt a téma:


Ez a két közérdekű hirdetés is elvitt néhány tízmilliárdot.

De ha már városoknál tartunk, jöjjön Budapest, ez itt egy kerékpároshíd:


27 méter, 424 millió. Svájcban fele ennyiből kihozták a világ leghosszabb gyalogos függőhídját (link). De nekünk ez sürgős volt, kellett a vizes vb-re.

Ez itt egy torony:

3.1 milliárdért épült, szintén a vizes vb-re. Külön érdekesség, hogy a vázszerkezet elemeit, csak bérelték. Legutóbb az oroszok egy ilyet állítólag kihoztak kb. 400 millió forintnak megfelelő rubelből, de hát nekik biztos több nyersanyag állt rendelkezésükre, és nem is olyan korruptak. Bocsánat, körültekintők.

Ha már tornyok, ez itt egy kilátó:


Tyukodon van még belőle pont tíz darab. Tyukod egyébként a szatmári síkságon fekvő, 2000 fős település. Kilátni sajnos nincs nagyon mit, biztos a határt őrzik ezekkel. Ha egy kilátó elromlik, még mindig marad tíz, logikus nem? Az ár egyébként nem számít, mert az a reklámozott Brüsszel nevű cég küldte a pénzt.

Nos, remélem tetszett a műsor, pedig még sorolhatnám. Miért írtam ezeket? Mert szeretném, ha mire a gyerekeink felnőnek, addigra ezekre ők már úgy kérdeznének vissza, hogy "a ti időtökben ilyen volt"?

Azoknak, akik esetleg attól félnek, hogy épp a jelenlegi kormánypártnak szeretnék nekimenni, azokat szeretném megnyugtatni: ezen pártok jelenlegi iránya csak egy tünet. Érdemben nem változtatna a helyzeten egy esetleges kormányváltás sem, egyébként erre gyakorlatilag esély sincs.
Valódi rendszerváltásra van szükség.

Elég sok dolog van, amin változtatni kellene. A fő baj az, ha az sem tűnik fel, hogy a fentebb említett dolgok a mi zsebünkből mennek. Már megszoktuk, amúgy meg nekünk is ezt tanították. "Ez mindig így volt". "Ezen nem lehet változtatni". Valóban ezt akarjuk továbbadni? Én nem, de egy fecske nem csinál nyarat.
Máris itt a második probléma: a változás áldozatot követel, de nem csak tőlem. Mindenkitől, aki egy cseppet is felelősnek érzi magát a következő nemzedékért. Vajon ki merünk lépni a komfortzónáinkból az ismeretlenbe? Egyedül legyőzhetőek vagyunk, van rá példa bőven. Együtt nem lennénk azok... (De az együttműködés sajnos megint nem egy tanult, örökölt dolog errefelé.)

Két dolgot lehet még tenni: azt mondani, hogy hozzanak majd ők, a következő generáció áldozatot, illetve lehet azt is hinni, hogy nincs itt semmi gond, minden a legnagyobb rendben. Illetve van egy harmadik út is, elég sokan ezt választják: Magyarországon kívül keresnek jobb körülményeket. (((Érdekes, nem ezt teszik a sokszor megvetett "migránsok" is?)))

Ebben az esetben marad a fenntartható adósság. Milyen szép fogalom, nem?

2017. június 27., kedd

A félresiklott rendszerváltás, avagy miért nem működik a nyugati demokrácia export?


"Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá,
vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt
erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással
az itélőképességét tönkreteszik. Az ílyen nép elzüllik és mennél
vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az
a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel
fölérne." (Weöres Sándor: Az országhoz)

"És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." (Máté 2,22)

Továbbra is szeretném megérteni, miért tart Magyarország 27 évvel a "rendszerváltás" után ott, ahol. Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam arra a bölcsességre, hogy akik nem tudnak a múltra emlékezni, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt. Az elmúlt időszakban néhány érdekes analógiára lettem figyelmes, ami talán némi magyarázatot ad a helyzetünkre.

A 2001 után a nyugati demokrácia export új lendületet kapott, az 2011-es arab tavasz után pedig láthatjuk ennek "sikereit" is. Ahogy a demokráciát 1989-ben, úgy 2011-ben sem lehetett kevésbé demokratikus népekre erőltetni. És itt van a kutya elásva.

Sokan talán kétségbe vonják, hogy a mi magyar 89-es rendszerváltásunk ilyen nyugati-amerikai behatás volt. Az ilyen kételkedőket egyenesen Orbán Viktor és Mécs Imre szavaival próbálom meggyőzni: Orbán ViktorMécs Imre. A videók egy archívumhoz tartoznak érdemes megnézni a teljes anyagot, tanulságos kórképe annak, mi is zajlott a rendszerváltás során.

Ezekből az anyagokból is kiderült, hogy az egész folyamat lényegében társadalmi felhatalmazás nélkül zajlott, pusztán a régi és az új elit osztotta újra a hatalmat egymás között. Itt most Puzsért kell idéznem, mert szerintem elég jól megfogalmazta ezt (itt is érdemes a teljes anyagot elolvasni, a hivatkozás végén van utalás a hanganyagra is):

"A mai társadalom annak a társadalomnak a roncsa, akik nem nőttek fel, akik gyerekszámban maradtak, és bontott csirkére vadásztak, a bontott csirke boltban. Ők azok! Ők az a nemzedék, akikkel nem történt meg a rendszerváltás, és a rendszer-nem-váltó elit és a rendszert-nem-váltó társadalom az összefogott önmaga lelkének megrontásáért. Egyik sem akart rendszerváltást, mindkettőnek jó volt a kádárizmus. Megkérdezték az Orbántól is, meg az Antaltól, meg a Kónya Imrétől, meg a Pető Ivántól hogy le akarjátok-e váltani Kádárt, vagy akartok-e lenni Kádár? Nyilvánvalóan nem így hangzott el a kérdés a háromoldalú tárgyalásoknál.
Nem csak két komcsi oldal volt, hanem három, mert a szakszervezeteken kívül az ellenzék is komcsi volt. Utólag ezt kell, hogy mondjam. Tehát arról van szó, hogy a háromoldalú kerekasztal tárgyalásoknál minden oldalán komcsik ültek, csak ott ültek góré komcsik, ott ültek a másodvonalas komcsik, és itt ültek a wannabe komcsik."

"Ez a dolog, hogy nem volt forradalom lélekben egyszerűen megmaradt a diktatúra, csak kicserélték a diktátort, a diktátor személyét. És ez nem az az ostorcsattogtató diktátor, hanem ez az amelyiknek a tenyeréből lehet enni, és megnyalni utána a tenyerét, ha jól esett a falat. És az az igazság, ha lett volna diktatúra, akkor megtudtuk volna őt dönteni, és megszereztük volna azt az élményt, hogy mostantól mi vagyunk. De mi még nem kerültünk hatalomra."

Itt van a probléma gyökere, ezért működik nálunk is a "demokrácia" úgy-ahogy. Továbbra is a jó vezért, a bölcs vezetőt keressük. És meg is találjuk, ki-ki a saját szekértábora szerint.

Azt szoktuk mondani, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Ebből a szempontból érdekes megnézni a Soros-ösztöndíjas Orbán Viktort, akinek nyilván van tapasztalata abban, hogy mit jelent a külföldi "segítség", támogatás, útmutatás. Érdemes átgondolni, hogyan küzd ő mostanság az ilyen külső befolyásolás, külső ellenség ellen. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy a 89-es Orbán Viktor hogyan építi fel újra(?) azt a rendszert, amit 27 évvel ezelőtt még kritizált [média, törvényhozás, jogi intézmények és végrehajtás]. (Milyen jó lenne, ha OV. emlékezne a múltra, hogy ne ismételje meg újra...) Így lesznek a "wannabe" komcsikból góré komcsik. Így lesz ő a Ferenc József - Horthy - Kádár sor következő eleme. És majd lesz egy generáció, ami ugyanolyan nosztalgiával tekint rá is vissza, mint ma sokan Kádárra. Hiszen a lelkület nem változott, ilyen környezetben pedig a nyugati megoldások ugyan úgy nem fognak működni, ahogy az arab országokban sem működnek. Éppen ezért felesleges abban reménykedni, hogy majd az EU, az USA segítenek nekünk. Hiszen ők csak kereteket, példát adhatnak, de nyugatias gondolkodást nem. Persze mi sokszor nem is az ő gondolkodásukra vágyunk, hanem csak a béreikre, a színvonalra, amiben élnek...

Sajnos ezek alapján a megoldás nem egyszerű, mert ez "felülről", bölcs vezetők által nem fog megváltozni. De "alulról" a tömeg szintjéről sem fog elindulni. Ez igazi Hegymenet lesz...

(Apák napjára kaptam.)

2017. május 14., vasárnap

Miért gyenge a magyar demokrácia?


"Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" (Máté 22,21)

A napokban találtam egy érdekes interjút, amiben Veiszer Alinda beszélget Gundel Takács Gáborral.

Nagyon sok érdekes problémát vetettek fel a beszélgetés alatt, viszont most csak két rövid részletet szeretnék kiemelni:
24:00 - 24:50-ig LINK:
"A rendszerváltásnak ez volt az egyik legnagyobb hozadéka, hogy mostantól érdemben beleszólhatunk az életünkbe."

36:52-től induló 39:20-ig (2.5 perc) LINK:
"A demokrácia arról szól, hogy mi, közösen megválasztjuk a vezetőinket, mert őket tartjuk a legalkalmasabbnak, és aztán a vezetőinknek kell alkalmas döntést hozni..."

Érdemes összevetni a két részben elhangzottakat, szerintem elég jó összefoglaló ez arról, hogy Magyarországon miért nincs ma még valódi demokratikus kultúra.

Ahogy én látom, a 89 előtti (demokratikus) rendszerben szocializálódott generáció demokratikus igényeit bőven lefedi a 89 utáni "demokratikus" rendszer. (Nem szeretném G.T. Gábort elítélni, azért az is példa értékű, ahogy a közmédiától eljött (13:29 LINK)).

GTG konkrétan kimondja, hogy jelenleg valós igény továbbra is csak arra van, hogy a bölcs vezetőket megválasszuk. Vajon a régi görögök mit szólnának a Dēmoskrátos ilyen definíciójához? (Másrészt, ne tegyünk már úgy, mintha ma szakértőket választanánk, akik az atomenergiától kezdve a vízgazdálkodásig mindenhez értenének.)

Talán ezekből látszik, hogy a fő baj nem is mai politikusokkal van. Hiszen ők piaci alapokon csak azt kínálják, amire igény van. Jelenleg pedig pontosan rájuk van igény, akik a félelmeinkre és a reményeinkre hatnak (23. perc).

A harmadik fő probléma is említésre került az interjúban, igaz, csak burkoltan. Ez pedig az, hogy a következő generáció milyen tudással fog belekerülni a magyar közéletbe. Mit örököl a szüleitől és vajon milyen elvárásai lesznek? Sajnos ezzel kapcsolatban sem vagyok túl optimista, mert ahogy látom, jó esetben az előző generáció tapasztalata megy tovább, rossz(?) esetben pedig semmi.

Ezek alapján pedig sajnos ki kell mondani, hogy a magyar demokrácia minőségéről a magyar társadalom tehet. A szomorú az egészben pedig éppen az, hogy a legtöbben nem is kifogásolják ezt az állapotot. A legtöbben talán nem is érzékelik a problémát, vagy azt mondják, hogy ez sokkal jobb, mint a korábbi rendszer volt (akár igaz is lehet),  vagy még tovább mennek és kijelentik, hogy a "demokráciánál" még nem találtunk ki jobbat. (((Valóban?)))

Gundel Takács Gáborral ellentétben én nem érzem erkölcsi kötelességemnek azt, hogy legközelebb elmenjek szavazni, mert ezen a szinten, így, ennek semmi értelme.

Ha viszont mindenképpen jár a császárnak ami az övé, akkor elmegyek, és behúzom az x-et a fideszre, a jobbikra,  az mszp-re, a dk-ra, az lmp-re, az új kezdetre, a momentumra, és mindenki másra, aki a lapon még szerepelni fog. A lapra meg majd még ráírom, hogy:

További szép napot kívánok!