Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.
(Winston Churchill)
A kérdés tehát most az, hogyan kellene dönteni?
Alapvetőleg abból indulok ki, hogy 21. században már számos olyan technikai feltétel és megoldás adott, amivel egy jobb rendszernek élnie kellene. Az egész elején felvázolom az elméleti hátteret, ezután majd példákkal megpróbálom egyértelműbbé tenni az egészet.
Ezt az új döntéshozatali formát úgy képzelem el, mint ami modellezni tudja a jelenlegi "demokráciánkat", viszont annál jóval bonyolultabb szerkezetet tud ölteni.
A rendszer alapfeltételeként meg kellene határozni (a szakértőknek), hogy mennyibe fog kerülni az állam működése az adott évben.
Alapvető lenne, hogy bárki szavazhatna bármilyen kérdésről, szavazati súlyok szerint.
Alapvető lenne, mindenkinek legalább 3 szavazattal kellene rendelkeznie.
Egy szavazati oldal lenne a bevétel és egyéb elvi kérdésekre. (Itt jegyzem meg, hogy szerintem az, hogy ki mennyit adjon a közösbe szintén elvi kérdés.) Ezzel röviden mindenki abban foglalna állást, hogy szerinte melyik szektor, mennyit adózzon, azzal a feltétellel, hogy nem lehet költségvetési hiány.
Egy másik szavazati oldal pedig a kiadási kérdésekhez tartozna. Itt mindenki arról dönthetne, hogy az előző évben keletkezett költségvetési többletet milyen fejlesztési csomagokra szeretné elkölteni (egészségügy, nyugdíj, közlekedés, stb). Itt a szavazati súly, a befizetett adó szerint változna, azaz mindenki csak a saját adóját költhetné el. A fejlesztési csomagokból azok valósulnának meg, amikre összegyűlne elég bevétel (Crowdfunding jelleg). Annak elkerülésére, hogy mindenki csak a saját, önös érdekére fejlesszen, ezen a területen legalább kétfelé kellene osztani a forrásokat. Lényegében itt a többlet pénzünket költhetnék el arra, amire szeretnénk.
Hogy jönnének a szakértők és a képviselők a képbe? A harmadik szavazattal lehetne megbízást adni a helyettes képviseletre, viszont egy ilyen szavazat csak felét érné a közvetlen szavazatnak. Egy adott képviselő akkora súllyal számítana be a döntéskbe, mint ahány szavazót képvisel.
Minden képviselő előre meghatározott adó politikával és kiadás politikával pályázhatna a választók képviseletére. Csak azt tehetné, amire előre megbízást kért.
A szakértők feladata az lenne, hogy meghatározzák a különböző adóterhelések melletti bevétel szinteket, munkaerő bővülést, egyéb mérőszámokat, tehát az ő feladatuk a tervezés lenne. Szintén szakértőkre tartozna, hogy kiadás oldalon fejlesztési csomagokat állítsanak össze. Természetesen több ilyen szakértői csoport lenne, különböző témakörök és gazdasági filozófiák szerint. Itt a korábbi előrejelzések jósága adná meg szavazati súlyt.
Fontos, hogy ez egy amolyan likvid demokrácia lenne, azaz bárki bármikor visszavonhatná a képviseleti szavazatot, vagy adott esetben szavazhatna direktben is, az ő képviselőjét megtartva, de attól eltérően.
Az így meghatalmazott képviselőknek és egyéni szavazóknak együtt kellene meghatározni az általuk legjobbnak gondolt, kompromisszumos adórendszert.
Végül, de nem utolsó sorban megváltoztatnám azt, hogy az országot (elvontan bármit) csak 1 ember képviselje. Nem tudom mi lenne az ideális szám, de mondjuk 12 ember talán több társadalmi csoportot tud lefedni, mint egy. Még akkor is, ha a 12-ből mindenki más-más súllyal rendelkezik.
Röviden ennyi, ha ezt el kellene nevezni, én optimáciának hívnám.
Folyt. köv. a példákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése