2016. december 17., szombat

Milyen lenne egy ideálisabb döntéshozatali rendszer? (3. rész)

Tegyük fel, hogy a tegnap felvázolt alapelvek szerint 3 nagy képviseleti csoport jönne létre, az elvontság okán ezeket A, B, C csoportoknak nevezem el.

A bevétel oldal meghatározása így történhetne:
"A" csoport a vállalkozások terheit csökkentené, ezt áfa emeléssel kompenzálná. Szja maradna 15%
"B" inkább a vállalkozásokra tenne több terhet, szja csökkentés mellett. Szja javaslat 12%
"C" az áfát csökkentené, az szja-ra kétkulcsos rendszert javasol, a vállalkozások terhein nem változtatna. Itt az szja javaslat a két kulcs súlyozott átlaga lenne, pl. 18%.
A három csoport mellett lenne egy negyedik "D", a direkt szavazók csoportja, ezek átlagban áfát növelnének, szja-t csökkentenének 10%-ra.

Egy adott választási pillanatban A, B, C csoportokra 100, 400 és 300 ember bízná a képviseletet, továbbá 100 ember lenne direkt szavazó, de mivel az ő szavazatuk duplán számítana, így az ő súlyuk 200 lenne. Így A, B, C, D súlya 10%, 40%, 30%, 20% lenne. Ezeknek az arányoknak a figyelembe vételével kellene meghatározni például az új szja-t: 0,1*15%+0,4*12%+0,3*18%+0,2*10%=13,7%. Ezzel végül mindenki szavazata beleszámít a végeredménybe, nem csak a 40%-os többségé.

Ezek után az összes csoport megbecsülné az adott "csomag" hatásait, mérőszámok mentén. Egy ilyen mérőszám lehetne az éves összes adó jellegű bevétel. Bonus-malus rendszer szerint a jobb tervet adók jövő évi súlya növekedne, a rosszabbaké csökkenne. Például "A" szakértői alulbecsülnék, "C" szakértői túlbecsülnék a bevételeket, a valósághoz "B" állna a legközelebb. Így "B" szavazóinak képviseleti súlya növekedne (mondjuk 2%-ot), A és C súlya csökkenne. A direkt szavazók esetén a direkt szavazati súly változna csak. A változásnak a hiba mértékével egyenesen arányosnak kellene lennie, azaz aki kétszer akkorát téved (az átlagos hibához képest), az kétszer akkora veszteséget szenved. Ezzel megvalósulna a választói és képviselői felelősség.

A következő tervezési ciklus során már mindenki az új súlyozással számítana bele az eredménybe.


A kiadás oldal így állna össze:
Alapvetőleg minden bázisévet érintő költség változatlan maradna (alapvonal).
Tegyük fel, hogy itt mindenki annyi adó felett rendelkezhetne, amennyit többletként befizetett, az egyensúlyi költségvetésen felül. A vállalkozásokból származó bevételek ebből a szempontból minden választóra egyenlően számítanának. A nyugdíjasok alap befizetése az adott év áfa%-val lenne egyenlő.

"A" csoport elsődlegesen az egészségügyet fejlesztené. Szerintük a várólisták megszűnnének 10mrd Ft ráfordítással, építenének továbbá 10 új kórházat 200 mrd Ft-ból.
"B" csoport prioritása a nyugdíjak emelése, és szintén a várólistákat csökkentenék.
"C" csoport közlekedést fejlesztene 400 mrd-ból és olimpiát rendezne 1000 mrd Ft-ból.

Itt lényeges lenne, hogy az összes témakör tételesen kifejthető legyen, például hogy a 400 mrd-os közlekedés fejlesztése milyen alpontokból tevődne össze, így a direkt szavazók konkrét javaslatokat támogathatnának.

Végül ezekből például az jönne ki, hogy a várólistákra hamar összegyűlne az összeg, történne egy mérsékelt nyugdíjemelés, közlekedés fejlesztésből megvalósulna mondjuk 100 mrd, az olimpiai keret pedig 10 év alatt gyűlne össze. És kórházból is épülne 3.

Meg kellene határozni továbbá, hogy kit és milyen felelősség terhel abban az esetben, ha az adott terv (pl. autópálya) nem férne bele az eredetileg megadott keretbe.

Vázlatosan valahogy így működne egy optimálisabb rendszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése