Hit és politika?

"Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust." (Apostolok cselekedetei 17, 6-7)

Mostanában elég gyakran hallgatok közélettel foglalkozó műsorokat és azt tapasztalom, hogy ezekben egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon nem kellene-e kitalálni valami jobb rendszert. (Példa: https://youtu.be/xOyVQ3T6T60?t=1m11s)

Másrészt azt is gyakran hallom, hogy ebben a témakörben felmerül a keresztyénség szerepe és felelőssége. (Példa: https://youtu.be/92Gg_nERQVg?t=4m45s)

A kérdés tehát az, hogy kell-e a Krisztust követőknek foglalkozni a körülöttük lévő világgal, illetve hogy hatással kell-e lenniük annak a társadalomnak, közösségnek az szerveződésére, amiben élnek. Bár a legtöbb keresztyén számára ez szerintem nem  kérdés, addig a pontig mégis kevesen jutnak el, hogy ebbe a feladatba a lehető "legmagasabb" szinten próbáljanak bekapcsolódni. Más jellegű feladatot találhat mindenki, de ezek legtöbbször valamilyen helyi szubkultúrára korlátozódnak, ez persze szintén fontos szerep. (Ha ezek a szerveződések valamilyen problémát igyekeznek megoldani, akkor ez a megoldás általában csak a tüneteket kezeli, nem az azt kiváltó okokat.)

Viszont ma már lehetőségünk lenne országos szinten is hallatni a hangunkat, hiszen mindenki "választó és választható". Ahogy én látom, a keresztyének ezzel a lehetőséggel csak a 4 évenként élnek, mint választók. Egyszerű lenne azt mondani, hogy hiszen van nekünk egy KDNP amiben a választható oldal is jelen van. Egy baj van csak ezzel, hogy a fidesz és a kdnp gyakorlatilag egy és ugyan az, és néhány vallásos motívumon kívül a hitből nem jelenik meg gyakorlatilag semmi. Ha van is egyéni látás, azt a pártfegyelem felülírja (lásd. https://edemokracia.magyarorszag.hu/forum/posts/list/45/282.page#113448).

A 4 éves rutin letudásán kívül azonban látok még egy ennél is mélyebb okot arra, hogy a hívő keresztyének miért nem próbálnak élni a mai lehetőségekkel. Ez az ok nem más, mint a kánaáni sültgalamb. Sokan meg vannak győződve arról, hogy ez a föld a hiábavalóságról szól, egyszer majd úgyis jön az armageddon, minden elpusztul,  Isten teremt új eget és új földet, nekünk ebből a szempontból semmi tennivalónk. Ahhoz, hogy "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is", nekünk csak imában van közünk, tettekben ez Isten dolga kell hogy legyen.

Nekem kezd más látásom lenni ezzel kapcsolatban. Gondolatébresztőként álljon itt néhány igevers:

"Más példázatot is adott eléjük, mondva: Hasonló a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet véve az ember, elvetett az ő mezejében, amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy rászállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet véve az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész megkelt." (Máté 13, 31-33)

"Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket." (Máté 13, 47-49)

"Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa." (Máté 12, 28)

"Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,18-21)