2016. december 15., csütörtök

Milyen lenne egy ideálisabb döntéshozatali rendszer? (1. rész)

"Az elvek által jutunk el a következmények ismeretére."
Aquinói Szent Tamás

A kérdés megválaszoláshoz szerintem először azt kell megvizsgálni, hogy kiknek, miről és hogyan kell dönteniük. Az egyszerűség kedvéért ezeket most csak vázlatosan fejtem ki.

A jelenlegi Alaptörvény azt mondja, hogy a "közhatalom forrása a nép", illetve hogy "a nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja". (Most abba nem megyek bele részletesen, hogy ez mekkora hazugság, például az olimpiáról szóló népszavazást pont tegnap kaszálta el a kúria. Vagy ki az például, aki tudja a saját egyéni országgyűlési képviselőjének nevét, akire legutóbb szavazott?)

Tehát a nép dönt, viszont ez nem ilyen egyszerű, hiszen rengeteg mindenhez nem érthetünk, legfeljebb véleményünk lehet és itt jönnének a képbe a szakértők.

Másrészt tény, hogy a többség lusta vagy szimplán nem érdekli a politika ezért inkább másokra bízná a saját döntését. Szerintem ez is jogos, ha én megfelelő képviselet találnék magam helyett, talán én is másra fordítanám az időmet.

A fentiek szerint tehát 3 csoport lehet érintett döntések kapcsán: a nép, a szakértők és képviselők.

Az hogy miről döntünk szintén nem egyszerű. Vannak pusztán elvi kérdések, például hogy milyen legyen a zászlónk, hány fős legyen a parlament vagy éppen mi a házasság.
A másik oldalon már gyakorlatiasabb dolgok szerepelnek, olyanok amik a pénztárcánkról szólnak. Például, hogy ki mennyi pénzt adjon a közösbe? Mennyi legyen a munkáltatókat terhelő adó, iparűzési, stb. Ez az egyik része annak, ami a munkahelyek számára hatással van. De egyébként mindenki fizet adót és járulékokat (jó esetben), pl. szja és áfa formájában.

Én például minden adó és elvonás után kb. 38-42%-át költhetem el annak, amit a munkáltatóm rám fordít. A maradék 60% tehát megy a közösbe. (És itt az üzemanyag magasabb adójával még nem is számoltam.)

Jó esetben pedig dönthetnénk arról is, hogy mire menjen a beszedett pénzünk. Ennek egy halvány formája már most is megvalósul az 1+1% formájában, amit bárki felajánlhat egyházaknak és civileknek.

Összefoglalva tehát lehetnek pusztán elvi döntések, illetve állami bevételt és kiadást érintő döntések.

Az optimális döntéshozatali módszer ezekből már következik...

Folytatás holnap...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése