"Van egy álmom" (Martin Luther King)Kedves olimpiáról álmodó Barátaim!
Miután a Miniszterelnök úr február 24-én alig 4 perc alatt elmagyarázta, hogy hová tűnt a korábbi nemzeti egység, szeretném én is megfogalmazni, hogy miért nem támogattam a 2024-es budapesti olimpia ötletét.
Azért érzem ennek szükségét, mert úgy gondolom, sokan még mindig nem értik, mi történt.
Orbán Viktor 2017. február 24-én többek között ezt nyilatkozta a Kossuth Rádió reggeli műsorában:
"Itthon még a népszavazást akár meg is lehet nyerni. De akkor is csak legfeljebb többség lesz. De az olimpia megnyeréséhez nemzetközi szinten nem többség kell, hanem egység." (link, alul teljes hanganyaggal)
Szalay-Berzeviczy Attila a BOM elnöke szerintem elég tömören összefoglalta a lényeget, amikor megtudta, döntöttek a pályázat visszavonásáról: "Milyen az a nemzeti ügy, amit 266.000 aláírás rombadönt?"
Azt gondolom, hogy a mai politikai elit egyre inkább keveri a politikai egységet a nemzeti egységgel. Olyan, mintha fordítva ülnének a lovon: attól, hogy a látszólag két szembenálló politikai oldal megegyezik, még nem lesz nemzeti egység, legfeljebb politikai. Még attól sem lesz egység, ha csak mosolygós, reményteli bajnokaink hirdetik nekünk a nagy ügyet.
Mindezek mellé, ha az "elit" nem hajlandó tudomásul venni azt, hogy nincs nemzeti egység, akkor jönni fognak az új alakulatok, akik hajlandóak lesznek képviselni az egység kétségét.
Másrészt, ha a budapestiek dönthettek volna, az adott esetben nem kényszerítette volna ki újra a politikai egységet? Sajnálom, hogy ezt a kérdést már sosem fogjuk megtudni. Van egy tippem, hogy a felmérések alapján volt egy elég magas kommunikált támogatottság, és egy elég alacsony valós szám.
Minden esetre megéltük, hogy több ezer milliárd forintról 20 óra alatt 2 vita is volt.
Most tehát úgy nézett ki, hogy volt a nemzeti egység, majdnem lett egy szavazás, de ez előtt majdnem lett egy vita.
Legközelebb javaslom a fordított sorrendet, valódi vitával, valódi érvekkel.
De ez még mindig csak a dolog egyik fele.
Azt is látom, hogy ma sokan érzelmi alapon közelítik meg az ilyen döntéseket. Ez nem baj, kell ilyen is. De ha kérhetem, tegyük mellé az értelmi oldalt is, mert a kettőre egyszerre van szükség! Én elkövettem azt a hibát, hogy a megvalósíthatósági tanulmányból elolvastam 300 oldalt és találtam benne itt-ott néhány száz milliárd extra költséget. (A tanulmány feltételes módjáról most ne is beszéljünk.)
Ezek fényében, a jövőben is csak olyan terveket támogatok majd, ahol költségekért valakik felelősséget vállalnak, és ahol a látványtervek nem pusztán marketing eszközök. A tervek legyenek mérhetőek és számonkérhetők. Ezek mellett, szeretném tudni, hogy hová megy a közösből, de nem úgy, hogy a szerződéseket bírósági perekkel kell kiszedni az illetékesekből. Ha lesz ilyen, támogatni fogom a rendezést.
Ha pedig a többség mégis úgy döntene, hogy reális tervekre és felelősökre nincs szükség, de pályázatra igen, majd véletlenül a költségek elszállnak, akkor jó lenne, ha többletköltség csak a "többséget" érintené. Ebben az esetben elfogadom, hogy fizessek a tervekig, de nem szeretném, ha mások rossz döntéseinek a felelősségét is nekem és a gyermekeimnek kellene viselni. A többlet államadósságot mondjuk ki lehetne sorsolni az államadósság lottón: azzal a különbséggel, hogy itt mindenki nyerne egy "kicsit".
A Momentumot viszont sajnálom, mert meg kellett volna maradniuk pártokon kívüli, civil szervezetnek. Így most beálltak a sorba, találnak egy új ideológiát és egy párt lesznek a sok közül. Ráadásul ezzel a rendszert is legitimnek fogadják el. Sokan reménykednek, hogy "majd a fiatalok, majd az új generáció!", remélem előbb-utóbb tényleg képesek leszünk meghaladni önmagunkat.
