A jövőre gondolva

"Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt." (Lukács 17,33)

Úgy látom, hogy mostanság érdemesebb inkább cuki dolgokról blogot írni, mintsem elgondolkodtató helyzetekről, ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl én is így teszek, mindenki nagy örömére. Sajnos ez valójában nem igaz, viszont megpróbálok egy alávaló marketinges eszközzel némi többlet gondolkodást előidézni.

Ő tehát itt Nelli:

Itt éppen négy éves és körülbelül 2.7 millió forint köztartozása van. Amikor megszületett még csak 2.3 millió forinttal tartozott (forrás: akk.hu). Valamit biztos rosszul csinál, ha négy év alatt 17%-kal nőtt az adóssága.

Ő itt Matyi:

Ő még csak két éves, de már őfensége is 2.7 millió forinttal tartozik valakinek. Születésekor 2.5 milliós tartozással kezdett...

Ő itt... Még nem mondom meg a nevét, mert titok:

Körülbelül egy hónap múlva már ő is 2.7 milliós tartozással indul majd neki a világ felfedezésnek.

Egyébként te is kedves olvasó, ha magyar állampolgár vagy pont annyival tartozol, mint ők itt feljebb.

Tehát a mi kis családunk, így öt fővel számolva, körülbelül 13.5 milliós (köz)tartozással rendelkezik. Még jó, hogy nem kéri rajtunk ezt senki számon igaz? Hiszen ez közpénz... Semmi közünk hozzá nem?

Teszek még be néhány képet, mert az ember állítólag vizuális típus.

Ő itt Lőrinc:

Nem, ő nem családtag. Ő csak Orbán Viktor barátja. A 2016-os évben 100 milliárd forinttal nőtt a vagyona, így állítólag ő ma az 5. leggazdagabb magyar. 100 milliárd annyi tesz, hogy 274 millió forintot szerzett naponta, 11.4 milliót óránként. Ha ez még mindig sok, mert nem ismered a millió jelentését, akkor ez percenként 190 ezer forint. Egyébként gázszerelőként kezdte, jó látni, hogy ebben az országban mire viheti az ember egy jó szakmával.

Ő itt György:

Ő is elég gazdag, ráadásul most épp ő soros, akit reklámozni kell, korábban Brüsszel volt a téma:

Ez a két közérdekű hirdetés is elvitt néhány tízmilliárdot.

De ha már városoknál tartunk, jöjjön Budapest, ez itt egy kerékpároshíd:

27 méter, 424 millió. Svájcban fele ennyiből kihozták a világ leghosszabb gyalogos függőhídját (link). De nekünk ez sürgős volt, kellett a vizes vb-re.

Ez itt egy torony:

3.1 milliárdért épült, szintén a vizes vb-re. Külön érdekesség, hogy a vázszerkezet elemeit, csak bérelték. Legutóbb az oroszok egy ilyet állítólag kihoztak kb. 400 millió forintnak megfelelő rubelből, de hát nekik biztos több nyersanyag állt rendelkezésükre, és nem is olyan korruptak. Bocsánat, körültekintők.

Ha már tornyok, ez itt egy kilátó:

Tyukodon van még belőle pont tíz darab. Tyukod egyébként a szatmári síkságon fekvő, 2000 fős település. Kilátni sajnos nincs nagyon mit, biztos a határt őrzik ezekkel. Ha egy kilátó elromlik, még mindig marad tíz, logikus nem? Az ár egyébként nem számít, mert az a reklámozott Brüsszel nevű cég küldte a pénzt.

Nos, remélem tetszett a műsor, pedig még sorolhatnám. Miért írtam ezeket? Mert szeretném, ha mire a gyerekeink felnőnek, addigra ezekre ők már úgy kérdeznének vissza, hogy "a ti időtökben ilyen volt"?

Azoknak, akik esetleg attól félnek, hogy épp a jelenlegi kormánypártnak szeretnék nekimenni, azokat szeretném megnyugtatni: ezen pártok jelenlegi iránya csak egy tünet. Érdemben nem változtatna a helyzeten egy esetleges kormányváltás sem, egyébként erre gyakorlatilag esély sincs.
Valódi rendszerváltásra van szükség.

Elég sok dolog van, amin változtatni kellene. A fő baj az, ha az sem tűnik fel, hogy a fentebb említett dolgok a mi zsebünkből mennek. Már megszoktuk, amúgy meg nekünk is ezt tanították. "Ez mindig így volt". "Ezen nem lehet változtatni". Valóban ezt akarjuk továbbadni? Én nem, de egy fecske nem csinál nyarat.
Máris itt a második probléma: a változás áldozatot követel, de nem csak tőlem. Mindenkitől, aki egy cseppet is felelősnek érzi magát a következő nemzedékért. Vajon ki merünk lépni a komfortzónáinkból az ismeretlenbe? Egyedül legyőzhetőek vagyunk, van rá példa bőven. Együtt nem lennénk azok... (De az együttműködés sajnos megint nem egy tanult, örökölt dolog errefelé.)

Két dolgot lehet még tenni: azt mondani, hogy hozzanak majd ők, a következő generáció áldozatot, illetve lehet azt is hinni, hogy nincs itt semmi gond, minden a legnagyobb rendben. Illetve van egy harmadik út is, elég sokan ezt választják: Magyarországon kívül keresnek jobb körülményeket. (((Érdekes, nem ezt teszik a sokszor megvetett "migránsok" is?)))

Ebben az esetben marad a fenntartható adósság. Milyen szép fogalom, nem?