2017. november 1., szerda

Keresztény demokrácia? (A reformáció félmunkája.)


"Az az ember, aki csak az újbeszél ismeretében nőtt fel, nem fogja tudni, hogy az egyenlő szónak valamikor olyan mellékjelentése is volt, hogy „politikailag egyenlő”, vagy hogy a szabad szó valamikor „szellemileg szabad”-ot is jelentett, mint ahogy például az olyan ember, aki sohasem hallott a sakkról, nem tud a királynőnek vagy a bástyának ezzel kapcsolatos másodlagos jelentéséről. Sok bűnt és hibát képtelenség lesz elkövetni, egyszerűen mert névtelenek, tehát elképzelhetetlenek lesznek.
A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő."
(Orwell: 1984)
Mostanában azt látom, hogy talán a furfangos magyar nyelvnek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik, úgyhogy bemelegítő gyakorlat, nevezéktan következik:
FIDESZ-MPSZ
Fiatal Demokraták Szövetsége - Magyar Polgári Szövetség
Ez egy párt, amit örök fiatalok alkotnak, hiszen 5 évvel a párt alapítása után eltörölték a "korábbi", 35 éves korhatárt. Az is érdekes, hogy ez már egy szövetség szövetsége. A demokrata jelezőt nem részletezem.

Alkotmánybíróság
Nagyon érdekes, hogy alkotmányunk nincs (hiszen Alaptörvényünk van), de az Alkotmánybíróság megmaradt. Valószínűleg ez is csak amolyan "formai" dolog, adnak a látszatra.

Innentől a haladó szint következik...
Nincs egy éve, hogy elkezdtem blogot írni, közéletről, hitről, demokráciáról, de ezzel az írással most egy időre pihentetni fogom a nagyközönségnek írt blogot, a bejegyzés végén azt is le fogom írni, hogy miért. Tanulságos volt az elmúlt év, sok érdekes és jó szándékú embert ismertem meg, talán tanultam is néhány dolgot, és sok mindent máshogy látok, mint egy évvel korábban. De haladjunk csak szép sorjában...

Ha már úgyis ma volt a reformáció 500. évfordulója,  kezdjük talán innen. Fél évezreddel ezelőtt Luthernek elég volt kiszögeznie a tételeit a vártemplom kapujára, ezzel pedig magára haragítani az akkori legnagyobb egyházi hatalmat, a pápát. Ma már sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, mert az 500 év alatt sikerült (majdnem teljesen) elértékteleníteni azt a pozíciót, ráadásul templomkapukat sem nagyon olvasgatnak már a népek. Marad ez a forma, előre szólok, hogy sok modern kori kis-pápának nem fog tetszeni ez a bejegyzés. De nem baj, úgysem írok tovább... :)

Jöjjön akkor a mély víz, kezdjünk rögtön az 1000 éves hazugság mítoszával:
Magyarország keresztény ország.
Itt szeretném kicsit tisztába tenni, mit is jelent a keresztény, helyesen keresztyén. Megint csak a "furfangos" magyar nyelv, sokan talán azt hiszik, hogy kereszthez van köze, pedig nem.
A szó töve a Krisztus szóra vezethető vissza, melynek eredeti jelentése ’felkent’, (azaz olajjal felszentelt). Akit érdekel, hogyan lett ebből a keresztény szavunk, az olvassa el ezt az összefoglalót. A lényeg röviden, hogy mivel a nép nem tudta miről van szó, "a keresztyén szóba a kereszt alakot érezték bele: a kereszt a kereszt(y)én(y)ség fő jelképe, és a szót ehhez tudták kötni. Valójában tehát népetimológiás változásról van szó, azaz a nyelvhasználók „értelmet adtak” egy „értelmetlen” szónak." (Itt szeretnék visszautalni az Orwell idézetre.)
Sajnálatos módon az államalapítás környékén még ötszáz év volt vissza a reformációig, úgyhogy az embereknek akkoriban be kellett érniük azzal, hogy ők ott keresztények lettek, mert az új király azt mondta. Egy baj van ezzel: aki kicsit is ismeri, hogy Krisztus mit tanít, azt tudja, hogy nem így működik a dolog. (Amúgy, az 1000 éves hazugság is csak magyar viszonylatban ennyi idős.)
Sajnos a mai kor embere sem lett feltétlenül sokkal okosabb, elég csak a "keresztelő" szóra gondolni. Elképzelem, ahogy János a Jordánban "kereszteli" Jézust. De ne szaladjunk ennyire előre-hátra.

Ezek után, mai fejjel talán nem nehéz megérteni, hogy nincs olyan, hogy keresztény ország, hacsak nem abban a tekintetben, hogy bizonyos -számunkra kényelmes- motívumokat elfogadunk.

Ezen a helyzeten csavart egyet a reformáció. Luther ezt írta mikor belépett az ágostonos szerzetesrendbe: „Dr. Usingen, egy ágostonos barát, aki nekem tanárom volt az erfurti kolostorban, amikor látta, hogy a Bibliát mennyire szeretem, és milyen szívesen olvasom Isten szent igéjét, egyszer így szólt hozzám: Ejnye, ejnye Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!"
Kételkedett abban, hogy taníthatja, hirdetheti az igét olyan ember, aki az ihletett lelkű olvasás mellett a görög és héber nyelv ismeretét nélkülözi. (forrás)
Ezeknek a gondolatoknak és a könyvnyomtatásnak köszönhetően a korábbi "egyeduralkodó" egyháznak versenytársai jelentek meg, elindult a felvilágosodás, szekularizáció.

Elvileg szétvált az állam és az egyház, szerintem viszont az állam, azon belül is a pártok teljesen átvették az egyházak szerepét. Mármint azt a szerepet, amit korábban az egyház töltött be a "keresztény" nép számára. A pártok vezetőire ma már sokan vallásos áhítattal tekintenek, a megoldásaikban, kinyilatkoztatásaikban csak hinni kell (érteni nem).
A hit alapja, ami a modern vallások "egyházait" összeköti, pedig nem más, mint a demokrácia mítosza.

Egy évvel ezelőtt én arra kezdtem el választ keresni, hogy egy keresztyén embernek vajon hogyan kell viszonyulnia ehhez a helyzethez?
Nemrég egy vitaest alkalmával megkérdeztem egy manapság népszerű keresztyén közszereplőt, hogy szerinte be kell-e állnunk a kisebbik rossz logikába. Igennel válaszolt.

Én viszont ma már azt mondom, hogy nem kell, és nem is lenne szabad.
"De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,25-28)

A mai politika a hatalomról és a pénzről szól, valószínű erről szólt már ötszáz és ezer évvel ezelőtt is. És sajnálom, hogy Krisztus mai követői beállnak abba a sorba, tömegbe, ami legitimálja ezeket a hatalmakat. ("Nem királyunk van, hanem császárunk!" (János ev. 19,15),  "Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk."(1Sámuel 8))
Az külön érdekesség ha bizonyos felekezetek nyíltan erre vagy arra az oldalra állnak. Ha Krisztus egy, akkor vajon melyiknek lehet igaza? :)

Így utólag tehát azt kell mondjam, a reformáció félmegoldás volt. Az eredeti forráshoz csak részben vitt vissza, a ma egyházai pedig félnek ellentmondani az állami hatalomnak, hiszen attól függ a létezésük. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy a technikai fejlődés tud-e majd segíteni egy újabb lépéshez visszafelé. (Érdekes, hogy a két irány ellentétesnek tűnik.)
Továbbá, tartok tőle, hogy a mai ember valóban csak az újbeszélt ismeri és fogalmaink sincsenek olyan dolgokról, amik régen(?) alapnak számítottak. Ezen pedig még a Biblia sem segít, hiába van csak az angolban 58 féle fordítás.

Az elmúlt év tanulságaként tehát azt kell mondanom, hogy nem fogom támogatni egyik hatalomra törekvő alakulatot sem. Még akkor sem, ha kereszténynek mondják magukat. Akkor meg főleg nem, ha szégyent hoznak Krisztusra. Ettől függetlenül, elmegyek majd szavazni, viszem a gyerekeket is, hogy rajzolhassanak majd valami szépet. A demokráciát pedig nem tartom jónak, mert nincs jogom mások élete felett hatalmat gyakorolni.

Másrészt viszont egy új dologba kezdek, mert nagyjából látom, mi lesz ennek a jelenlegi iránynak a nem túl fényes vége. A rendszer ellen pedig nem csak szavazással lehet tenni. Sőt...
A blog írását pedig azért függesztem fel, mert egy ideig most úgysem lesz miről írni. A jelenlegi keresztény díszcsomagolású kormány szépen csinálja tovább azt, amit eddig. Ellenzéki támogatással megnyerik a 2018-as választást, talán csak a kétharmad a kérdés. Aztán majd játszanak megint demokráciásat négy évig. Az újságok megírnak majd megint rengeteg korrupciót, az emberek egy része felháborodik, a másik része bólogat és működik a gépezet. "A tudatlanság: erő."

De talán lesznek mások is, akik felülnézetből fogják látni ezeket a dolgokat.

Múltkor Ákossal kezdtem, most vele fejezem be: Altató
Köszönöm mindenkinek a megtisztelő figyelmet!







4 megjegyzés:

  1. FIDESZ valamikor mikor én voltam Kisz-es akkor ez azt jelentette Forradalmi Ifjusági és Diák Egyesületek Szövetsége a FIDESZ meinden jelképet megakart hamisitani még a március 15-öt is ,de ez nem sikerült és nem is fog soha annak szelleme sokkal erősebb. Sajnálom hogy elhallgatsz szerettem veled beszélgetni. Szolidaritása katalánokkal? Nos az EU sajnos nem az aminek mondja magát. ezt megtapasztaltuk mikor Brüsszelben voltunk a Devizások ügyében.Gondolj Bele a Katalánok hozzánk képest mennyivel gazdagabbak és nem bírják a függetlenségüket elérni!!! akkor mi mit akarunk? Igen igazad van másképpen kell ez ellen harcolni !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zsuzsa, azért nem hallgatok el teljesen, csak ezt a formát szüneteltetem egy darabig. A fidesz-nek egyébként van egy latinból eredő (fides) áthallása is: hitet, bizalmat, hűséget, megbízhatóságot is jelent. Valamilyen formában még igaz is rájuk... :D

      Törlés
  2. Ez a gondolat nem hagy nyugodni: "A demokráciát pedig nem tartom jónak, mert nincs jogom mások élete felett hatalmat gyakorolni". Tulajdonképpen lélekben egyetértek vele, de hogyan jelentkezik ez a valós életben?
    Az ember tragédiája abban áll, hogy miközben eredendő jogai csak egyedi emberként vannak, élni csak közösségben tud. Ahhoz, hogy egy közösség létezhessen, együtt kell működni a többi emberrel. Ehhez meg kell valamiféle közös megegyezés - mondjuk alapszabály, alaptörvény, alkotmány - akárminek is nevezhetjük. Ebben közös megegyezésben, az emberi alapjogaimat korlátozva, létrehozunk olyan szabályokat, amit mindeni elfogad és és betart. Például: közlekedjünk az út jobb oldalán, hogy ne ütközzünk folyton... Persze egy ország közös működtetéséhez ennél bonyolultabb egyezségek kellenek, közigazgatás, oktatás, védelem, stb.
    No, ennek az egyik kimunkálója és működtetője lehet(ne) a demokrácia. Legalapvetőbb, hogy csak olyan szabályokban egyezzünk meg amit mindenki elfogad - ennek szintje mutatja az közösség együttműködési készségét. (Félő, hogy mai politikai helyzetben még abban sem tudnánk megyezeni, hogy melyik oldalon közlekedjünk...)
    Ha így nézzük, ha nincs egy mindenki által elfogadott közös szabályunk, akkor tényleg, mi alapján lenne alapunk bármit is elvárni másoktól? Az-e a helyes, ha távol maradok egy szavazástól, vagy megpróbálok a szeretet oldalán előmozdítani valamit? [Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri, balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva ...]
    [Csak akkor van szükséged hatalomra, amikor valami ártalmasat akarsz tenni, minden más esetben a szeretet elég, hogy elérd a céljaidat - Chaplin]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves "Névtelen", az együttműködés alapja valóban egy nagyon fontos kérdéskör. Nemrég egy ismerősöm azt mondta, hogy azok a jó szabályok, amik nem meghatározni próbálnak, hanem "csak" megállapítanak (ilyen például az, hogy az alma "lefelé" esik). De ez még mindig nem az alap. Az alap ott indul, hogy mi emberek akarjuk megmondani, hogy mik legyenek az alapszabályok vagy keresünk-találunk valami abszolútnak tűnő rendszert. Az első esetben az alapok gyaníthatóan térben és időben változók leszek, az utóbbiban kevésbé.
      Az érvénytelen szavazásról: igen, ez valóban csak az egyik fele a történetnek, önmagában kevés. Mert szükséges az, hogy a szeretetből próbáljunk változást előidézni. Ehhez viszont nem kell hatalom. :) A Chaplin idézet is nagyon rendben van.

      Törlés