Miért gyenge a magyar demokrácia?

"Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" (Máté 22,21)

A napokban találtam egy érdekes interjút, amiben Veiszer Alinda beszélget Gundel Takács Gáborral.

Nagyon sok érdekes problémát vetettek fel a beszélgetés alatt, viszont most csak két rövid részletet szeretnék kiemelni:
24:00 - 24:50-ig LINK:
"A rendszerváltásnak ez volt az egyik legnagyobb hozadéka, hogy mostantól érdemben beleszólhatunk az életünkbe."

36:52-től induló 39:20-ig (2.5 perc) LINK:
"A demokrácia arról szól, hogy mi, közösen megválasztjuk a vezetőinket, mert őket tartjuk a legalkalmasabbnak, és aztán a vezetőinknek kell alkalmas döntést hozni..."

Érdemes összevetni a két részben elhangzottakat, szerintem elég jó összefoglaló ez arról, hogy Magyarországon miért nincs ma még valódi demokratikus kultúra.

Ahogy én látom, a 89 előtti (demokratikus) rendszerben szocializálódott generáció demokratikus igényeit bőven lefedi a 89 utáni "demokratikus" rendszer. (Nem szeretném G.T. Gábort elítélni, azért az is példa értékű, ahogy a közmédiától eljött (13:29 LINK)).

GTG konkrétan kimondja, hogy jelenleg valós igény továbbra is csak arra van, hogy a bölcs vezetőket megválasszuk. Vajon a régi görögök mit szólnának a Dēmoskrátos ilyen definíciójához? (Másrészt, ne tegyünk már úgy, mintha ma szakértőket választanánk, akik az atomenergiától kezdve a vízgazdálkodásig mindenhez értenének.)

Talán ezekből látszik, hogy a fő baj nem is mai politikusokkal van. Hiszen ők piaci alapokon csak azt kínálják, amire igény van. Jelenleg pedig pontosan rájuk van igény, akik a félelmeinkre és a reményeinkre hatnak (23. perc).

A harmadik fő probléma is említésre került az interjúban, igaz, csak burkoltan. Ez pedig az, hogy a következő generáció milyen tudással fog belekerülni a magyar közéletbe. Mit örököl a szüleitől és vajon milyen elvárásai lesznek? Sajnos ezzel kapcsolatban sem vagyok túl optimista, mert ahogy látom, jó esetben az előző generáció tapasztalata megy tovább, rossz(?) esetben pedig semmi.

Ezek alapján pedig sajnos ki kell mondani, hogy a magyar demokrácia minőségéről a magyar társadalom tehet. A szomorú az egészben pedig éppen az, hogy a legtöbben nem is kifogásolják ezt az állapotot. A legtöbben talán nem is érzékelik a problémát, vagy azt mondják, hogy ez sokkal jobb, mint a korábbi rendszer volt (akár igaz is lehet),  vagy még tovább mennek és kijelentik, hogy a "demokráciánál" még nem találtunk ki jobbat. (((Valóban?)))

Gundel Takács Gáborral ellentétben én nem érzem erkölcsi kötelességemnek azt, hogy legközelebb elmenjek szavazni, mert ezen a szinten, így, ennek semmi értelme.

Ha viszont mindenképpen jár a császárnak ami az övé, akkor elmegyek, és behúzom az x-et a fideszre, a jobbikra,  az mszp-re, a dk-ra, az lmp-re, az új kezdetre, a momentumra, és mindenki másra, aki a lapon még szerepelni fog. A lapra meg majd még ráírom, hogy:

További szép napot kívánok!