Tanulságok

"Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem." (Platón)

Az előzőek folytatásaként, megpróbálom összefoglalni azokat a tanulságokat, amikre Annával jutottunk. A válla továbbra is fáj, ma este még úgy tűnik, hogy elég sürgős lesz egy reumatológiát találnunk ezzel.

Az elmúlt éveim alatt kezdem megérteni, hogy ha valami nagyon felbosszant, akkor inkább ne indulatból reagáljak. Ez elmúlt két nap alatt sok minden tisztult le a 'köd' után, mert őszintén szólva, ha ezt a részt még pénteken írtam volna meg, akkor valószínűleg egy teljesen más hangvételű bejegyzés született volna. "Az idő mindent megszépít" - szól a mondás, bár ebben az esetben én azt mondanám, hogy segít többet látni. Tanulság van bőven.

Őszintén szólva az ilyen helyzetekben nekem mindig az merül fel kérdésként, hogy ki a felelős ezért, és hogyan lehet a dolgon változtatni?

Sajnos a rendelésen is azt tapasztaltam, hogy sokan úgy gondolták, hogy a többórás várakozás egyedül annak az egy szem orvosnak a felelőssége, aki az egész műszakot viszi, három rendelőben. Rajta csattan a stressz, ettől pedig ő is még fáradtabb és ingerültebb lesz. Ha szerencséje van, akkor az adott napon nem vágják nyakon.
Egy ilyen munkahelyi környezetben nem tudom meddig maradhat meg egy korábbi hivatástudat (ha volt) és mikor alakul ki a feladás és a túlélésre játszás. Nem lennék a helyükben, ez biztos. Ettől függetlenül, ahogy az orvosnak gondolom van felelőssége a súlyosabb eseteket előre venni, úgy van lehetősége a nem súlyos esetek között is rangsorolni, egyéb szempontok alapján.
Ez a mi esetünkben, a mi nézőpontunkból nem történt meg.

Másfelől, van itt egy másik társaság is, történetesen azok, akik vártak. Szinte biztosra veszem, hogy a várakozók között voltak olyanok, aki csak kontrollra mentek vagy hasonlóan kellemetlen állapotban voltak, mint Anna és lehetőségük lett volna átengedni a helyüket, amikor behívták őket. Ez sem történt meg. (A legjobban az bosszantott fel, amikor egy 14-15 év körüli suhanc a székén ülve nem húzta be a lábát, amikor Anna tolta volna át mellette a babakocsit. Rá kellett szólni, hogy elférjen (nem mobilozott). Szóval van itt baj máshol is. Ilyenkor jön elő az, hogy amikor minden szép és jó, akkor 'könnyű' kedvesnek és megértőnek lenni, de amikor előjönnek a gondok, akkor derül ki, hogy mi a helyzet 'valójában'. A következő generáció gondjaira most itt nem merek kitérni. Ettől függetlenül, az elmúlt napokban sok nagylelkű emberrel találkoztam, akik javítottak az összképen.

Beteg - Orvos szint letudva, lépjünk egy szinttel 'feljebb': Intézmény.
Ahogy az elmúlt években és napokban is kiderült, az érdi szakrendelő nem tartozik a 'javasolt' helyek közé. Ennek több oka is van, de az egyértelműen látszik, hogy az épület felújítását leszámítva hosszú évek óta nincs változás a várakozási időket és a 'várólistákat' tekintve. A KÜLSŐ szépül, de a BELSŐ marad, sőt... (Jó analógiája az egész rendszernek. Akárcsak a stadionokkal: hiába építik tucatszám őket, ettől még a magyar foci nem lesz jobb.) A röntgenre várakozva hallottam, hogy szemészetre éppen augusztus 22 volt a következő szabad időpont. Alig 3 hónap...
Az intézmény vezetése pedig... Azt gondolnánk, hogy nincs elég pénz orvosokra. Talán igaz is lehet, csak némi szervezéssel lehet, hogy hatékonyabbá lehetne tenni az egész folyamatot. Mondjuk a 'kartonozóban' szólhattak volna, hogy menjünk át Százhalombattára vagy Biatorbágyra, ha ott nem volt 6 órás a 'sor'. Vagy nem tesznek be olyan orvost egyedül 1 műszakba, akiről tudják, hogy lassan dolgozik (mondjuk ehhez tudniuk kellene az ilyeneket).
A majdnem másfél órás röntgen a másik, először nem is értettem: nemrég a János kórházban volt egy kis ügyeleti látogatásom, beutalástól a röntgenes lelet elkészüléséig kb. 10 perc alatt végeztem. Érden ez majdnem tízszer annyi időbe telt, nem ügyeleti időben. Az ok (egy része) a távdiagnosztika: a képet Érden csinálják, de a véleményező orvos az országban bárhol lehet. Hatékonyság... Persze ami a költségek szempontjából 'hatékony', az a beteg szempontjából valami egészen más.

Itt pedig el is jutunk oda, hogy ez a történet nem helyi eset, azaz megint 'szintet' léptünk a felelősség terén. Hiába keresem, egészségügyért felelős minisztérium már nincs.
Van helyette egy olyan INTÉZMÉNY, amit úgy hívnak, hogy
Emberi Erőforrások Minisztériuma,
amit egy lelkész vezetett, aki a megbízatása lejártának végén arra volt a legbüszkébb, "hogy húszévnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett."  Jogos...

Mit várhatnánk egy olyan intézménytől, aminek már a nevében is benne van, hogy az emberre erőforrásként tekint?
És mit várhatnánk egy 'lelkésztől', aki beül egy ilyen intézmény vezetőjének?
(Most arra sem merek kitérni, hogy jelenleg nem a képességek, hanem a lojalitás az elsődleges szempont a megbízások tekintetében.)

Talán Gaál Péter írta le már korábban, hogy ez az egész rendszer egyedül arról szól, hogy a vezetők úgy működtessék az erőforrások intézményeit, hogy azok még éppen ne dőljenek össze. Ha az sikerül, akkor a többi már csak ráadás.
(Ha pedig valamit engednek összedőlni, az általában csak a 'jóárasítás' miatt van, hogy olcsóbb legyen kiszervezni és\vagy lehessen mutogatni, hogy az 'állam rossz gazda'.)


Felelősök rész vége, megoldások.


Egyénileg most az a megoldás, hogy kénytelenek leszünk magánrendelést választani, már megint. Ez a fogászati kezelések és néhány egyéb esetben már alap, most kerül egy új dolog a listára. 'Megtehetjük'. Egyéni szinten a probléma 'megoldva', a többiek meg "így jártak". Felelős gondolkodás lenne nem?
Sóskút, ahol lakunk ebből a szempontból egy érdekes megoldást választott: a helyi képviselőtestület idén megszavazta, hogy fizeti a lakosok biatorbágyi, állami egészségügyön kívüli ellátását (jelenleg december 31-ig, aztán majd kiderül, mennyibe került a leves). Állítólag Százhalombattára is lehet menni, szintén önkormányzati-alapítványi rendelőbe, de itt már voltak egymásnak ellentmondó állítások azzal kapcsolatban, hogy kiket látnak el. Meglátjuk.
Úgy tűnik tehát, hogy az állami 'ellátás' szépen az egyéb intézmények felé terelődik. Gondolom ez a Budapest környéki 'gazdagabb' települések számára egy lehetőség, de a fő rendszer nem lesz tőle jobb.

Sokaknak marad, ami van.

Egyébként Anna elég jól meglátta az okot. Amíg a rendelőben várakozott, megfigyelte, hogy a több órás együtt töltött idő alatt, az emberek (egy része) amolyan panasz-közösségbe tömörült, de ennél tovább, illetve az orvos hibáztatásán túl nem jutottak.
(Anna majdnem felvetette, hogy szervezzenek saját maguk között bejutási sorrendet, de ez végül a fáradtságnak köszönhetően elmaradt. Pedig érdekes kísérlet lett volna.)

A fentebbi történet is azt mutatja, hogy /rövid távon/ azért nem lesz változás mert a tömeg a panaszkodáson /tüntetésen/ kívül mást nem tud. Azért nem, mert TÖMEG.
Változást más hozhat. Mondjuk egy másik 'befektető'. Pont úgy, ahogy a 'rendszerváltásnál' is voltak ilyen nagylelkű támogatók. Ne kérdezze meg senki, hogy a jelenlegi kurzus kitől kapta akkor a hátszelet. Ha viszont csak befektető váltás lesz, akkor megint nem lesz érdemi változás, mert aki befektet, az utána vár is valamit...

Változást hozhat még más is.

Pénteken, hazafelé a kocsiban mondtam Annának, hogy tudtam, hogy az lesz, ami lett (egyedül abban reménykedtem, hogy Bálintra tényleg tekintettel lesznek. Meg mondjuk valami gyógyszert\fájdalom csillapítót tényleg adhattak volna. Ez így a legalja.) Nem változtatott volna semmit, ha előre elmondom, bár ő utólag azt mondta, hogy felkészülhetett volna rá. Lehet.

Vannak dolgok, amiket meg kell tapasztalnunk, át kell mennünk rajta. Társadalmilag is.

Van amit pedig talán jobb nem elmondani.

Így utólag, visszaolvasva különös aktualitása van annak, amit még tavaly novemberben írtam le a blog ideiglenes zárásaként, a "keresztény demokráciáról'. Csak egy rövid visszautalás:

"A jelenlegi keresztény díszcsomagolású kormány szépen csinálja tovább azt, amit eddig. Ellenzéki támogatással megnyerik a 2018-as választást, talán csak a kétharmad a kérdés. Aztán majd játszanak megint demokráciásat négy évig." (link)

Talán írok még ilyeneket, hátha azok is 'bejönnek'. :)

Át kell menni rajta...