Jézus, a hacker

"Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?"
(Apostolok cselekedetei 1,6)

"Sok zsidó remélte, hogy a rómaiakat egy, a mintának tartott Dávid király vonalából származó zsidó király fogja felváltani. A legtöbb zsidó hite szerint történelmüket Isten vezérelte, vagyis Júdea rómaiak általi leigázása isteni akarat volt és így a rómaiakat csak isteni beavatkozás által válthatja fel egy zsidó király, a Messiás. Bár a zsidók többsége elfogadta a római uralmat, az első század elején Keresztelő János, később pedig Jehósua ben Anániás azt hirdette, hogy a rég várt messiási kor elérkezett. Mások úgy vélték, hogy a királyságot, még ha erőszakkal is, de azonnal vissza kell állítani." (wikipédia)


Jézus egy ilyen helyzetben született meg. A többség a királyt, a messiást talán valami méltóságteljes főpapi családból várta volna ("nem József, az ács fia ez?"). A többség talán azt várta volna, hogy Jézus szervezkedni kezd, összegyűjti a törzseket, harcba száll a rómaikkal és isteni csodákkal kiűzi őket a szent földről.

Erre jött az ács fia, és elkezdte hirdetni, hogy eljött mennyek országa. Elkezdett mindenféle érthetetlen példázatokat mondani ("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"). A főpapok helyett, halászokat, vámszedőket hívott tanítványul. "Megszegte" a szombatot. Bűnösökkel ült egy asztalhoz. Felszólított a megtérésre: "változzon meg gondolkodásotok".
A gondolkodást célozza meg a cselekedetek helyett.

Nem ilyen királyra számítottak. Tudjuk, hogy végül a rendszergazdák milyen ítéletet hoztak felőle, mert mai fogalmakkal élve nem volt politikailag korrekt.

Jézus végül mégis győzött. Meghekkelte a rendszert, a saját élete árán is. Feltörte a rómaiakat is. Nem karddal, hanem lélekkel és értelemmel.

Ma se felejtsük el, mit jelent másként gondolkodni, mert van mit feltörni bőven.

Elközelített a mennyek országa I.

Miért alkalmatlan a mai ellenzék?

„Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával." (Máté 12,25)

"divide et impera - oszd meg és uralkodj”

Miért tűnnek alkalmatlanak a mai ellenzéki pártok az ország vezetésére? Szerintem 3.5 pontban fogalmazható meg:

1.5. Nem értenek a matekhoz és\vagy nincs semmi realitás érzékük. Jelenleg úgy tűnik, a teljes ellenzéki összefogás esélytelen (nyilatkozatokból, interjúkból). Ha csak a 2014-es eredményekből indulok ki, az látszik, hogy ha bármely ellenzéki csapat kimarad az összefogásból, akkor mind a 106 (53%) egyéni körzet elúszik. A 2017 január 15-én tartott szentendrei választás eredménye alapján pedig még a közös nem indulás sem feltétlen megoldás. Ha pedig 2018-ban egyesek úgy gondolják, hogy ők önállóan is győzni tudnak, az szerintem súlyos hiányát jelzi a valóság érzékelésének. Ezek mellett persze azt is értem, hogy egy ilyen összefogás elvi okokból jogosan megkérdőjelezhető.

2. Némi hitelességi problémával küzdenek. Ezt inkább most nem fejtem ki.

3. Szervezetileg nem képesek együttműködni. Az szervezetlenség, ami ezeket a pártokat jellemzi, valami hihetetlen. Az mszp nem tud normális, fegyelmezett módon kiválasztani egy miniszterelnök jelöltet. Ezek mellett a"balos" pártok össze-vissza beszélnek egy nem létező előválasztásról. Van ezeknek a pártoknak bármiféle mozgósítható tagsága? Az október népszavazáson a szavazókörök felében nem volt ellenzéki párt által delegált szavazatszámláló. A Jobbikot pedig épp saját belső konfliktusai emésztik.


Ezek mellett a héten két új párt is bejelentkezett 2018-ra: a Momentum és az Idős Demokraták Szövetsége. Érdemes megnézni, hogyan szeparálódnak ezekben a különböző generációk. A Momentumot jelenleg csak a Nolimpia kampányban támogatom, most úgy tűnik utána el is felejthetnek.

Ezek után talán felmerül a kérdés, hogy mit kellene tenni?

Valódi civil bázist kell építeni. Olyan emberekből, akiknek a politika nem a különböző fórumokban történő dühöngést jelenti. Olyan emberekből, akik legalább 2-3 mondatban meg tudják fogalmazni, mit szeretnének máshogy, netán elismerik mi történik most jól vagy jobban, mint korábban. Olyan emberekből, akik a részvételi demokrácia alatt nem a 4 évenként való megjelenést értik, hanem hajlandóak heti (((napi?))) tíz percet szánni erre, esetleg némi anyagi áldozatot hozni. Olyan emberekből, akik demokrácia alatt nem a többség uralmát értik. Olyan emberekből, akik keresik a modern kor eszközeit, megoldásait és a fejlődést.

Valahol itt kezdődne.

(Ráadás: Klubrádiós megmondásom, körülbelül a fél órás adás közepén (16') indultam.)
http://www.klubradio.hu/klubmp3/archiv/20170113/klub20170113-162853.mp3

Gondolkodó Magyarok

"Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5,20)

Ha az egyetemi éveimre visszatekintek, sajnos azt kell mondanom, hogy a nyers tudás átadásán kívül a legtöbb oktatóm nem igazán próbált meg bármiféle más bölcsességet átadni. Persze voltak üdítő kivételek, az egyik ilyen előadó Szigethy Gábor volt, aki a Gondolkodó Magyarok órát tartotta. Emlékszem, annyira jó előadásokat vezetett, hogy miután az első évben "teljesítettem" a kurzust, a második évben is bejártam az előadásokra, fakultatív módon. Abban az évben úgy emlékszem el is küldték az egyetemről (vendég előadó volt), mert nem volt épp politikailag korrekt. Mondanom sem kell milyen volt a helyettesítő ember.

Szóval, abban az évben amikor én még nála hallgathattam az előadásokat, egy dolgozat megírásával is lehetett teljesíteni a tárgyat. Ezt a dolgozatot Babits Mihály egy amolyan könyvismertetőjéről, "Az írástudók árulása" elnevezésű kötet alapján kellett megfogalmazni. Úgy gondolom a téma még ma is aktuális.

Azért tartom aktuálisnak a témát, mert nem sok olyan írástudót látok manapság, aki a megfelelő helyen lenne. Úgy is mondhatnám, hogy ha körülnézek magam körül, mintha hiányozna az értelmiség. Helyettük képzett embereket látok.

Ez pedig azért fontos számomra, mert szeretnék ilyen embereket találni.

Ráadásul ahhoz, hogy érdemi hatást tudjunk kiváltani, elég sok "írástudóra" lenne szükség.

Magyarország 2016-os korfája szerint körülbelül 1.6 millió ember tartozik az Y generációba. Ennek ha csak negyed százaléka tartozik az írástudók csapatába, az 4000 ember. Kérdés, hogy sikerül-e ebből legalább 10-et találni.

Így néztünk ki a KSH szerint 2016 elején.

Y generáció és a fogyasztói társadalom

"Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róma 12,1-2)

A generáció-elmélet szerint általában 4 generáció ciklikusan követi egymást, ezen elmélet szerint én valahol az X és Y generációt elválasztó időbeli határon születtem. Ha be kell sorolnom magam ezekbe a kategóriákba, akkor szerintem inkább az Y csapatba tartozok.

Érdemes megnézni mondjuk egy wikipédiát, hogy mik jellemzik ezeket a generációkat. (Például: Pán Péter-effekt)

Az Y és Z generációk társadalmi körülményeit alapvetőleg a korábbi csapatok határozták meg. Köszönjük. (Lásd. "rendszerváltás", 25 ezer milliárd Ft államadósság [2.5 mFt/fő], elvándorlás)

Ezek mellé még megörököltük a fogyasztói társadalmi szokásokat is. Ahogy én látom, ma jobb kapni, mint adni. Ha nem tetszik valami, a megoldást nem keressük, hanem odébb állunk. Jelentkezhet ez a párkapcsolatokban, munkában, országhatáron, akár még a gyülekezetünkkel kapcsolatban is. A mai választó a lábával szavaz.

(Régebben elindult egy folyamat, amikor a falvakból a városokba (panelekbe) költöztek. Manapság ez országok között játszódik. Mi lesz a következő? Átmegyünk másik bolygóra?)

2017 nagy kérdése számomra az, hogy vannak-e még olyanok, akik máshogy szeretnének dönteni, inkább tenni, adni akarnak? És ha vannak, merre kell őket keresni?

Néhány tippem azért már van.

Egy karácsonyi történet margójára

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." (Máté 2,1-2)

Ez a bejegyzés lehet, hogy ismerős lesz annak, aki olvassa a "Napi remény" írásait. Én egyébként nem olvasom, de a december 26-os üzenetbe "belebotlottam". Számomra ma is fontos üzenet ez.

Máté evangéliumában nagyon érdekes részét láthatjuk annak, hogy Jézus születésekor kik ismerték fel Isten Fiát és kik nem.

Voltak akik már évszázadok óta várták a Messiást, Jeruzsálem főpapjai, vallási vezetői, írástudói. Pontosan elmondták Heródesnek, hol kell megszületnie a Krisztusnak. De arra már nem vették a fáradtságot, hogy leellenőrizzék a napkeleti bölcsektől hallottakat. Nem olvassuk a későbbi részekben, hogy a napkeleti bölcsek és Jeruzsálem főpapjai együtt borultak volna le az újszülött Megváltó előtt.

Vajon a mi keresztyén hagyományainkon felnőtt mai főpapok és írástudók mennyire ismerik fel most a Krisztust?

És vajon milyen út vezet ma a hitből a vallásba és onnan vissza, van-e, látszik-e egyértelmű határ ezen két ország között?