Diktatúra napló

"Tégy egy békát egy edény vízbe és fűts be alatta. Ha lassan forrósodik a víz, a béka észre sem fogja venni és lassan főtt békává válik."

Készítettem egy kis történeti naplót arról, hogyan haladunk jelenleg a szép új világ felé.

Próbálom majd folyamatosan bővíteni, a lista a "Diktatúra napló" oldalon érhető el. Vagy most épp innen: http://aradjfolyo.blogspot.hu/p/blog-page.html

Hit és politika?

"Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust." (Apostolok cselekedetei 17, 6-7)

Mostanában elég gyakran hallgatok közélettel foglalkozó műsorokat és azt tapasztalom, hogy ezekben egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy vajon nem kellene-e kitalálni valami jobb rendszert. (Példa: https://youtu.be/xOyVQ3T6T60?t=1m11s)

Másrészt azt is gyakran hallom, hogy ebben a témakörben felmerül a keresztyénség szerepe és felelőssége. (Példa: https://youtu.be/92Gg_nERQVg?t=4m45s)

A kérdés tehát az, hogy kell-e a Krisztust követőknek foglalkozni a körülöttük lévő világgal, illetve hogy hatással kell-e lenniük annak a társadalomnak, közösségnek az szerveződésére, amiben élnek. Bár a legtöbb keresztyén számára ez szerintem nem  kérdés, addig a pontig mégis kevesen jutnak el, hogy ebbe a feladatba a lehető "legmagasabb" szinten próbáljanak bekapcsolódni. Más jellegű feladatot találhat mindenki, de ezek legtöbbször valamilyen helyi szubkultúrára korlátozódnak, ez persze szintén fontos szerep. (Ha ezek a szerveződések valamilyen problémát igyekeznek megoldani, akkor ez a megoldás általában csak a tüneteket kezeli, nem az azt kiváltó okokat.)

Viszont ma már lehetőségünk lenne országos szinten is hallatni a hangunkat, hiszen mindenki "választó és választható". Ahogy én látom, a keresztyének ezzel a lehetőséggel csak a 4 évenként élnek, mint választók. Egyszerű lenne azt mondani, hogy hiszen van nekünk egy KDNP amiben a választható oldal is jelen van. Egy baj van csak ezzel, hogy a fidesz és a kdnp gyakorlatilag egy és ugyan az, és néhány vallásos motívumon kívül a hitből nem jelenik meg gyakorlatilag semmi. Ha van is egyéni látás, azt a pártfegyelem felülírja (lásd. https://edemokracia.magyarorszag.hu/forum/posts/list/45/282.page#113448).

A 4 éves rutin letudásán kívül azonban látok még egy ennél is mélyebb okot arra, hogy a hívő keresztyének miért nem próbálnak élni a mai lehetőségekkel. Ez az ok nem más, mint a kánaáni sültgalamb. Sokan meg vannak győződve arról, hogy ez a föld a hiábavalóságról szól, egyszer majd úgyis jön az armageddon, minden elpusztul,  Isten teremt új eget és új földet, nekünk ebből a szempontból semmi tennivalónk. Ahhoz, hogy "jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is", nekünk csak imában van közünk, tettekben ez Isten dolga kell hogy legyen.

Nekem kezd más látásom lenni ezzel kapcsolatban. Gondolatébresztőként álljon itt néhány igevers:

"Más példázatot is adott eléjük, mondva: Hasonló a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet véve az ember, elvetett az ő mezejében, amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy rászállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet véve az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész megkelt." (Máté 13, 31-33)

"Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és tüzes kemencébe vetik őket." (Máté 13, 47-49)

"Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa." (Máté 12, 28)

"Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,18-21)

Áradj folyó

"Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz." (Ezékiel könyve 47,8)

Már több mint egy hete, hogy azon gondolkodtam, mi legyen ennek a blognak a neve. Pár nappal az első bejegyzés előtt találtam meg újra egy még egyetemista koromból származó dalt, amit már legalább 5 éve biztos nem hallottam. Ez a dal az Új Forrás együttes "Négy szelek felől" albumából van, Ezékiel könyvéből a 47. részt dolgozza fel, a címe Áradj folyó. Érdekesen módon ez a blogspot cím nem volt még foglalt, ráadásul az Ezékiel 47 pont arról szól, amiről írni szeretnék.

Bár ezekkel a gondolatokkal is indíthattam volna a blogot, mégsem így tettem, mert csak most jön majd lényeg. Addig is, íme a dal:

Milyen lenne egy ideálisabb döntéshozatali rendszer? (3. rész)

Tegyük fel, hogy a tegnap felvázolt alapelvek szerint 3 nagy képviseleti csoport jönne létre, az elvontság okán ezeket A, B, C csoportoknak nevezem el.

A bevétel oldal meghatározása így történhetne:
"A" csoport a vállalkozások terheit csökkentené, ezt áfa emeléssel kompenzálná. Szja maradna 15%
"B" inkább a vállalkozásokra tenne több terhet, szja csökkentés mellett. Szja javaslat 12%
"C" az áfát csökkentené, az szja-ra kétkulcsos rendszert javasol, a vállalkozások terhein nem változtatna. Itt az szja javaslat a két kulcs súlyozott átlaga lenne, pl. 18%.
A három csoport mellett lenne egy negyedik "D", a direkt szavazók csoportja, ezek átlagban áfát növelnének, szja-t csökkentenének 10%-ra.

Egy adott választási pillanatban A, B, C csoportokra 100, 400 és 300 ember bízná a képviseletet, továbbá 100 ember lenne direkt szavazó, de mivel az ő szavazatuk duplán számítana, így az ő súlyuk 200 lenne. Így A, B, C, D súlya 10%, 40%, 30%, 20% lenne. Ezeknek az arányoknak a figyelembe vételével kellene meghatározni például az új szja-t: 0,1*15%+0,4*12%+0,3*18%+0,2*10%=13,7%. Ezzel végül mindenki szavazata beleszámít a végeredménybe, nem csak a 40%-os többségé.

Ezek után az összes csoport megbecsülné az adott "csomag" hatásait, mérőszámok mentén. Egy ilyen mérőszám lehetne az éves összes adó jellegű bevétel. Bonus-malus rendszer szerint a jobb tervet adók jövő évi súlya növekedne, a rosszabbaké csökkenne. Például "A" szakértői alulbecsülnék, "C" szakértői túlbecsülnék a bevételeket, a valósághoz "B" állna a legközelebb. Így "B" szavazóinak képviseleti súlya növekedne (mondjuk 2%-ot), A és C súlya csökkenne. A direkt szavazók esetén a direkt szavazati súly változna csak. A változásnak a hiba mértékével egyenesen arányosnak kellene lennie, azaz aki kétszer akkorát téved (az átlagos hibához képest), az kétszer akkora veszteséget szenved. Ezzel megvalósulna a választói és képviselői felelősség.

A következő tervezési ciklus során már mindenki az új súlyozással számítana bele az eredménybe.


A kiadás oldal így állna össze:
Alapvetőleg minden bázisévet érintő költség változatlan maradna (alapvonal).
Tegyük fel, hogy itt mindenki annyi adó felett rendelkezhetne, amennyit többletként befizetett, az egyensúlyi költségvetésen felül. A vállalkozásokból származó bevételek ebből a szempontból minden választóra egyenlően számítanának. A nyugdíjasok alap befizetése az adott év áfa%-val lenne egyenlő.

"A" csoport elsődlegesen az egészségügyet fejlesztené. Szerintük a várólisták megszűnnének 10mrd Ft ráfordítással, építenének továbbá 10 új kórházat 200 mrd Ft-ból.
"B" csoport prioritása a nyugdíjak emelése, és szintén a várólistákat csökkentenék.
"C" csoport közlekedést fejlesztene 400 mrd-ból és olimpiát rendezne 1000 mrd Ft-ból.

Itt lényeges lenne, hogy az összes témakör tételesen kifejthető legyen, például hogy a 400 mrd-os közlekedés fejlesztése milyen alpontokból tevődne össze, így a direkt szavazók konkrét javaslatokat támogathatnának.

Végül ezekből például az jönne ki, hogy a várólistákra hamar összegyűlne az összeg, történne egy mérsékelt nyugdíjemelés, közlekedés fejlesztésből megvalósulna mondjuk 100 mrd, az olimpiai keret pedig 10 év alatt gyűlne össze. És kórházból is épülne 3.

Meg kellene határozni továbbá, hogy kit és milyen felelősség terhel abban az esetben, ha az adott terv (pl. autópálya) nem férne bele az eredetileg megadott keretbe.

Vázlatosan valahogy így működne egy optimálisabb rendszer.

Milyen lenne egy ideálisabb döntéshozatali rendszer? (2. rész)

Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.
(Winston Churchill)

A kérdés tehát most az, hogyan kellene dönteni?

Alapvetőleg abból indulok ki, hogy 21. században már számos olyan technikai feltétel és megoldás adott, amivel egy jobb rendszernek élnie kellene. Az egész elején felvázolom az elméleti hátteret, ezután majd példákkal megpróbálom egyértelműbbé tenni az egészet.

Ezt az új döntéshozatali formát úgy képzelem el, mint ami modellezni tudja a jelenlegi "demokráciánkat", viszont annál jóval bonyolultabb szerkezetet tud ölteni.

A rendszer alapfeltételeként meg kellene határozni (a szakértőknek), hogy mennyibe fog kerülni az állam működése az adott évben.

Alapvető lenne, hogy bárki szavazhatna bármilyen kérdésről, szavazati súlyok szerint.
Alapvető lenne, mindenkinek legalább 3 szavazattal kellene rendelkeznie.
Egy szavazati oldal lenne a bevétel és egyéb elvi kérdésekre. (Itt jegyzem meg, hogy szerintem az, hogy ki mennyit adjon a közösbe szintén elvi kérdés.) Ezzel röviden mindenki abban foglalna állást, hogy szerinte melyik szektor, mennyit adózzon, azzal a feltétellel, hogy nem lehet költségvetési hiány.
Egy másik szavazati oldal pedig a kiadási kérdésekhez tartozna. Itt mindenki arról dönthetne, hogy az előző évben keletkezett költségvetési többletet milyen fejlesztési csomagokra szeretné elkölteni (egészségügy, nyugdíj, közlekedés, stb). Itt a szavazati súly, a befizetett adó szerint változna, azaz mindenki csak a saját adóját költhetné el. A fejlesztési csomagokból azok valósulnának meg, amikre összegyűlne elég bevétel (Crowdfunding jelleg). Annak elkerülésére, hogy mindenki csak a saját, önös érdekére fejlesszen, ezen a területen legalább kétfelé kellene osztani a forrásokat. Lényegében itt a többlet pénzünket költhetnék el arra, amire szeretnénk.

Hogy jönnének a szakértők és a képviselők a képbe? A harmadik szavazattal lehetne megbízást adni a helyettes képviseletre, viszont egy ilyen szavazat csak felét érné a közvetlen szavazatnak. Egy adott képviselő akkora súllyal számítana be a döntéskbe, mint ahány szavazót képvisel.

Minden képviselő előre meghatározott adó politikával és kiadás politikával pályázhatna a választók képviseletére. Csak azt tehetné, amire előre megbízást kért.

A szakértők feladata az lenne, hogy meghatározzák a különböző adóterhelések melletti bevétel szinteket, munkaerő bővülést, egyéb mérőszámokat, tehát az ő feladatuk a tervezés lenne. Szintén szakértőkre tartozna, hogy kiadás oldalon fejlesztési csomagokat állítsanak össze. Természetesen több ilyen szakértői csoport lenne, különböző témakörök és gazdasági filozófiák szerint. Itt a korábbi előrejelzések jósága adná meg szavazati súlyt.

Fontos, hogy ez egy amolyan likvid demokrácia lenne, azaz bárki bármikor visszavonhatná a képviseleti szavazatot, vagy adott esetben szavazhatna direktben is, az ő képviselőjét megtartva, de attól eltérően.

Az így meghatalmazott képviselőknek és egyéni szavazóknak együtt kellene meghatározni az általuk legjobbnak gondolt, kompromisszumos adórendszert.

Végül, de nem utolsó sorban megváltoztatnám azt, hogy az országot (elvontan bármit) csak 1 ember képviselje. Nem tudom mi lenne az ideális szám, de mondjuk 12 ember talán több társadalmi csoportot tud lefedni, mint egy. Még akkor is, ha a 12-ből mindenki más-más súllyal rendelkezik.

Röviden ennyi, ha ezt el kellene nevezni, én optimáciának hívnám.

Folyt. köv. a példákkal.

Milyen lenne egy ideálisabb döntéshozatali rendszer? (1. rész)

"Az elvek által jutunk el a következmények ismeretére."
Aquinói Szent Tamás

A kérdés megválaszoláshoz szerintem először azt kell megvizsgálni, hogy kiknek, miről és hogyan kell dönteniük. Az egyszerűség kedvéért ezeket most csak vázlatosan fejtem ki.

A jelenlegi Alaptörvény azt mondja, hogy a "közhatalom forrása a nép", illetve hogy "a nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja". (Most abba nem megyek bele részletesen, hogy ez mekkora hazugság, például az olimpiáról szóló népszavazást pont tegnap kaszálta el a kúria. Vagy ki az például, aki tudja a saját egyéni országgyűlési képviselőjének nevét, akire legutóbb szavazott?)

Tehát a nép dönt, viszont ez nem ilyen egyszerű, hiszen rengeteg mindenhez nem érthetünk, legfeljebb véleményünk lehet és itt jönnének a képbe a szakértők.

Másrészt tény, hogy a többség lusta vagy szimplán nem érdekli a politika ezért inkább másokra bízná a saját döntését. Szerintem ez is jogos, ha én megfelelő képviselet találnék magam helyett, talán én is másra fordítanám az időmet.

A fentiek szerint tehát 3 csoport lehet érintett döntések kapcsán: a nép, a szakértők és képviselők.

Az hogy miről döntünk szintén nem egyszerű. Vannak pusztán elvi kérdések, például hogy milyen legyen a zászlónk, hány fős legyen a parlament vagy éppen mi a házasság.
A másik oldalon már gyakorlatiasabb dolgok szerepelnek, olyanok amik a pénztárcánkról szólnak. Például, hogy ki mennyi pénzt adjon a közösbe? Mennyi legyen a munkáltatókat terhelő adó, iparűzési, stb. Ez az egyik része annak, ami a munkahelyek számára hatással van. De egyébként mindenki fizet adót és járulékokat (jó esetben), pl. szja és áfa formájában.

Én például minden adó és elvonás után kb. 38-42%-át költhetem el annak, amit a munkáltatóm rám fordít. A maradék 60% tehát megy a közösbe. (És itt az üzemanyag magasabb adójával még nem is számoltam.)

Jó esetben pedig dönthetnénk arról is, hogy mire menjen a beszedett pénzünk. Ennek egy halvány formája már most is megvalósul az 1+1% formájában, amit bárki felajánlhat egyházaknak és civileknek.

Összefoglalva tehát lehetnek pusztán elvi döntések, illetve állami bevételt és kiadást érintő döntések.

Az optimális döntéshozatali módszer ezekből már következik...

Folytatás holnap...

Demokrácia, mint vallás

„A demokrácia olyan, mintha két farkas és egy bárány szavazna arról, hogy
mi legyen a vacsora. A szabadság egy jól felfegyverzett bárány, amelyik vitatja a szavazás eredményét.”

A legutóbbi amerikai választást szemlélve döbbentem le igazán azon, hogy mennyire megosztó tud lenni egy kétpólusú politikai rendszer egy egész társadalom számára. Hillary és Donald csatája szerintem tökéletes állatorvosi lova lehet a mai demokráciáknak. Hogyan jutott el ez a két ember az elnök jelölti pozícióig? Milyen ellenszélben nyert végül Trump? Itthon a választás előtti napokon az összes "mérvaó" online hírportál szerint a választás lefutott meccs volt, Clinton annyival vezetett. Most meg a Clinton hívők nem értik odaát, hogy mi történt, nekik nem ezt mondták. De érdemes megjegyezni azt is, hogy az összes választót tekintve mennyire "nyert" Trump.

De nem kell ehhez a másik földrészre menni, itthon is volt példa erre korábban. Pontosan ezért veszélyes és megosztó a mi új választási rendszerünk is, amiről tegnap írtam. Egyértelműen csak a kétpárti iránynak kedvez. Többségnek és ellenzéknek, értéknek és véleménynek, feketének és fehérnek. Leszűkíthető egy országnyi ember véleménye két csoportra? Ennél én színesebbnek ismerem magunkat.


Összességében tehát ezek hatására kezdtem el megvizsgálni magát a demokráciát. Szerintem teljesen jogosan érezheti magát letörnek, talán elnyomottnak például egy 49%-os kisebbség egy (elvont) elnökválasztás kapcsán, mert milyen jogon dönthet az  51, 49 felett?

A témában kicsit jobban elmélyülve ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem:

1. A többség (50%+1 ember) dönthet-e a "kisebbség" felett? Ha igen, miért?
2. A többségnek igaza van?
3. A képviseleti demokráciában a képviselők kit képviselnek? A választókat? A pártfegyelmet?
4. A pártok döntései határozzák meg a véleményünket, vagy a mi szándékunk az ő döntéseiket?
5. Mit jelent a felelős választó és képviselő?
6. A demokrácia miért nem fejlődik?
7. Adott számú parlamenti képviselő esetén mi értelme van a bejutási küszöböknek (5,10,15%)?
8. Tényleg nincs jobb rendszer ennél? Ha nincs, miért nem keresünk, miért fogadjuk el ezt igazságnak?

Végül arra jutottam, hogy a mai demokratikus rendszereink világszerte egy jól felépített demokratikus valláshoz tartoznak. Ebben a vallásban nem illik nem hinni: bírálhatjuk a főpapjait, a szent könyveit, a bíráit, a katonáit, de magát a rendszert bírálni nem korszerű. Ebben a vallásban a hit cselekedete a szavazás, adott időközönként és alkalomszerűen a főpapok és bírák jóakaratával. A "felnőttkor" elérésével mindenki automatikusan egyenjogú tagja lesz ennek a vallásnak, még csak kérni sem kell.

Köszönöm, én ebben továbbiakban nem hiszek.

(Ajánlott irodalom, gondolatébresztő gyanánt: Frank Karsten – Karel Beckman: Túl a demokrácián)

Múlt vagy jelen?

Akik nem tudnak a múltra emlékezni, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt. (forrás)

Lassan eltelt másfél évtized amiben sikerült bepillantanom abba, hogyan működik, illetve nem működik az, amit ma többnyire demokráciának nevezünk. Mostanság 18 éves korában már bárki élhet választói jogával, én sem voltam kivétel. Mai szemmel azt mondom, ez amolyan elefánt a porcelán boltban időszak volt. Egyébként ma már elképesztőnek tartom, hogy pusztán egy adott életkor elérésével ilyen hatalmas lehetőség kerül (kerülhetne) az egyén kezébe. Viszont ebből is látszik, hogy mennyire nincs ma jelentősége valójában az egésznek.

2006-ban aztán jött a híres beszéd, majd ezzel együtt sok felismerés. Talán akkor fogalmaztam meg először, hogy ennek a rendszernek így nem sok értelme van, legfeljebb annyi, hogy egy szűk réteg kedvére gyarapodhat. A választási ígéretek nem köteleztek semmire, visszahívhatóságról, felelősségről meg ne is beszéljünk.
2006 után nem az volt a kérdés, hogy bukik-e a baloldal, hanem az, hogy mennyire leng át majd az a bizonyos inga.

2010-ben megkaptuk a választ, a Fidesz az akkori törvények szerint 2/3-ot szerzett, a Jobbik 12%-ot, a baloldal együtt körülbelül 20-at.

Innentől válik érdekessé igazából a történet. A Fidesz a magát demokratikusnak hazudó korábbi rendszer saját hibáját kihasználva, számos 2/3-os törvényt átírt, többek közt a választásról szólót is. Ez az új választási törvénycsomag egyértelműen a kétpárti berendezkedésnek kedvez. Illetve csak kedvezne, de mivel csak egy nagy párt van és több kicsi, ezért a nagy mindent visz. A lényeg, hogy a 199 országgyűlési képviselőből 106 egyéni körzetekből kerül be. Tehát, ha egy nagy párt (ami egyébként csak 44%-ban nagy) megnyeri az összes egyéni körzetet, ezzel máris többséget szerez a törvényhozásban. Ráadásul a töredék szavazatok miatt még a listás helyekről is kap jutalom helyeket.

Ezzel pedig el is érkeztünk 2014-be, amikor a Fidesz kb. 45%-os szavazói "többséget" maga mögött tudva, ismét megszerezte a kétharmadot. Érdemes még megjegyezni, hogy a választásra jogosultak 28%-a szavazott a Fideszre.

Abban nem kételkedem, hogy 2010 és 2014 között még nagyságrendekkel jobb döntések születtek a korábbi, iszonyatosan alacsony referenciához képest. Viszont amit azóta látok, az egyre kevésbé tűnik jó iránynak, és ahogy látom, egyre többen vannak ezzel így. Kezd az egész rendszer nagyon habonyi lenni.

Ennek egyik ékes példája szerintem a kvótanépszavazás utáni hatalom technika, a párbeszédre való képtelenség. Történt ugyanis, hogy időközben megszűnt a kétharmad, viszont a "győztes" népszavazás után a kormánypárt újra egy 2/3-os törvénnyel próbálkozott. Amit a jobbik szívesen megszavazott volna, ha a Fidesz megszünteti a szó szerinti hazaárulást, a kötvénybizniszt.

De a Fidesz nem tárgyal, nem dől be ilyen "árukapcsolásnak". Az üzlet az üzlet.

Említhetném még az Budapest2024 témakörét (lásd.: Olimpia), ami már most túlkölti a pénzügyi terveit, pedig még csak a pályázati szakaszban vagyunk. Amúgy ez az egész állítólag csak olyan 1000 milliárd forintba kerülne. Nem is értem, más "kisvárosok" miért nem pályáznak.

De említhetném a média befolyásolását is: Vajna, class-fm, klub rádió, népszabadság és lassan a hír tv is megy a levesbe. Félreértés ne essék, sosem olvastam népszabadságot. De ami velük történt, az egy jel a sok közül.

Korábban én még bíztam a jobbikban, de ma már látom, hogy ők ugyan azt az utat futják, futnák be, mint a korábbi Fidesz. Lényegében az történik velük, mint a Fidesszel, csak gyorsabban.

Most pedig egy számomra klasszikust idézve fejezem be:

"Én senkinek az oldalán nem állok, mert az én oldalamon sem áll senki, ha ugyan értitek, mit mondok..." (Szilszakáll, A Két Torony)

Miért indul ez a blog?

"Senki ne nyugtassa azzal az téveszmével saját lelkiismeretét, hogy azzal nem árthat, ha nem formál véleményt és nem vesz részt.
A rossz embereknek saját céljaik eléréséhez nincs másra szükségük, csak arra, hogy a jók szemlélőként ne tegyenek semmit."(forrás)

Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: szeretnék hatással lenni a környezetemre.

Lássuk be, a 3. évezred eléggé megváltoztatta a környezet fogalmát és a kommunikáció irányát. Ha most megszámolom, a youtube-on is van legalább 5 olyan ember, akinek a véleményét követem, figyelem. Ezeknek az embereknek pedig nagyjából fogalmuk sincs, hogy kik figyelik őket. Például, számukra én is legfeljebb egy kis pont vagyok a térképes statisztikákon. Mint ahogy egyéb kapcsolat hiányában majd azok is kis pontokká válnak, akik ezt a blogot olvassák éppen.

Azt most nem fogom meghatározni, hogy mit értek hatás és környezet alatt ebben az értelemben, ez majd a továbbiakban ki fog derülni.

Magamat viszont illene definiálnom 🙂, mert a későbbiekben talán nem mindenki számára leszek ismerős. Amit tehát jelenleg fontosnak tartok elmondani magamról, a 2000-es évek vége felé kezdődik. Ebben az időben ismerkedtem meg a keresztyénséggel, a hittel, majd Jézussal, akiről meggyőződtem, hogy Isten fia és elfogadtam megváltómnak. 2007-ben elvégeztem az egyetemet, informatikus-vegyész mérnök lettem. 2007 nyarán viszont egy másik, sokkal jelentősebb esemény történt, ugyanis másfél év jegyesség után, ekkor mondtuk ki Annával, Isten és pécsi gyülekezet színe előtt, hogy férj és feleség leszünk. Ennek lett gyümölcse Nelli és Mátyás, akik még elég sok időnket lekötik.

Munka terén az informatika és számok világában maradtam, viszont a kémia területéről a kereskedelem felé vezetett az utam.

Informatikai beállítottságom ellenére már néha úgy érzem, hogy elvesztem a fonalat ezen a téren. Facebook-on például ne keressen senki, még álnéven se, mert még tényleg nem regisztráltam. Régebben elég sokat írtam a magyarorszag.hu fórumára, ezt mostanában próbálom feleleveníteni, mert az a fórum is eléggé kihalt. Talán azért is, mert ott tényleg mindenki csak a saját nevével fórumozhatott (okmányirodai ügyfélkapu regszitrációval), többé-kevésbé kulturáltan.


Bemutatkozásként mára ennyi, folytatás hamarosan. :)

Induljon a blog!

Mindenek előtt, álljon itt  Máté evangéliumának 5. részéből a 9. vers:

"Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek."

Miről fog szólni ez a blog?

Hitről, családról, nemzetről, politikáról, demokráciáról, történelemről és talán a jövőről.